• 0

Vágatlan interjú...

A csókai Krónika felkért egy röpke interjúra....kíváncsi vagyok ebből, mit hoznak le majd a nyomtatott sajtóban...
A helyhatósági választásokon Csókán 
a 8. szám alatt indul listánk
8. Magyar Remény Mozgalom – Margit Zoltán listánkon szerepel a listavezető Margit Zoltán-kertészmérnök, Sári Júlia-fodrász, Gubacskó Sándor – okleveles agrármenedzser mérnök, Káplár Szilvia – informatikus mérnök, Süli Roland-hentes, Gubi Natália-élelmiszerkészítő technikus, Német Ferenc-nyugdíjas, Benák Anikó-kertész technikus és Süveg Melinda-óvónő.

1.      Az önök programjuknak milyen alapvető elvei vannak Csóka község számára? 
 
A programunk kiemelt törekvése, hogy az új évezredben közösségünk együttműködéséhez, életkörülményeink javításához további kézzelfogható hozzájárulást nyújtson, teret biztosítson a települések közigazgatási, gazdasági, társadalmi és szociális területeinek kölcsönös együttműködéséhez, lehetőséget adjon a változásokért történő egységesebb fellépéséhez, fórumot biztosítson a közös érdekek megismertetésére és azok megvalósítására. A program célok megvalósítása érdekében fogalmazódott meg és válhat közösségünk, a választópolgárok és a megválasztott képviselőinek és polgármesterének jövőbeni munkájának iránymutatójává.

Gazdaság  2012-2016

A községünk területén működő kis és közepes vállalkozókkal közös programot dolgozunk ki a foglalkoztatás és munkahelybővítés, a vállalkozói réteg piacképessé tétele és a termék-szolgáltatás bővítési program kidolgozásának érdekében.

Egészségügy 2012-2016

A falvakban az általános orvosok napi rendelési lehetőségének és a folyamatos gyógyszerellátási feltételeinek biztosítása.

Oktatás és Nevelés 2012-2016

Az iskolai tantermek oktatási segédanyagokkal és számítástechnikai eszközökkel történő felszerelését szorgalmazzuk a kor követelményeinek megfelelően és az európai mércékhez igazítva a község településein.

Kultúra 2012-2016

Elindítjuk településeinken a „Magyar Ház” és a „Hagyományok Háza” programot, amelynek keretében közreműködünk abban, hogy, valamennyi településünkön, falvainkban önálló, független épületet biztosítsunk a szükséges infrastruktúrával és önfenntartási gazdasági programmal együtt, kulturális egyesületeink.

Szociális politika – Gyermekvédelem – Idősek gondozása 2012-2016

Folytatjuk a szociális központ fejlesztését, infrastrukturájának és személyi szakmai feltételeinek javítását, valamint a szociális központ tevékenységének a község valamennyi településére történő kiterjesztését.

Ifjúság 2012-2016

Ifjusági szervezeteink infrastrukturális és program támogatása.


Regionális fejlesztések és együttműködések 2012-2016

Létrehozzuk a regionális együttműködések menedzselését végző szakszolgálatot, amelynek elsődleges feladata a gazdasági, oktatási és kulturális regionális együttműködések és kapcsolatok kialakításának elősegítése. Különös hangsullyal a munkahelyteremtésre és vállalkozások telepítésére községünkben.

Sport 2012-2016

A község sportpályáinak felújítását valamennyi településünkön.

Civil társadalom 2012-2016

Kezdeményezzük a civil társadalom nagyobb szerepvállalását és bevonását községünk lakosait, élőkörnyezetét és problémáit érintő társadalmi tevékenységek tervezésébe és megvalósításába.

Történelmi egyházak 2012-2016

Célunk a község településein lévő templomok felújítási programjaikban történő közreműködés. A csókai és a község településein lévő hitközségektől államilag elkobzott vagyon visszaszármaztatásában történő közreműködés.

Nyugdíjasok - aranykor 2012-2016

Kezdeményezzük olyan iroda létrehozását, amely a nyugdijasok érdekképviseletét és foglalkoztatási programjait dolgozza ki, valamennyi a nyugdijasokat érintő területeken (szociális kérdések, egészségügy, szabadidő, kultúra utazások, kirándulások, anyaországi partner szervezetek, együttműködések). Kezdeményezzük új nyugdíjas szabadidő központ létesítését.

2.      A helyi politikai életben kit lát lehetséges partnerként?

-Lehetséges és egyetlen partner a választópolgár!

3.      Mi az, ami az Önök listáját különbözővé teszi a másikaktól? 

-A listánkra jellemző, hogy hölgyek vannak többségben, -tudomásunk szerint egyetlen ilyen egész Szerbiában! Miért a hölgyek? Egyszerűen azért,  mert ők racionálisabb politikai elképzeléseket képviselnek és az ésszerűbb  megoldások hívei! Éljenek a hölgyek!

4.      A Tartományi képviselő és a választási program bemutatása.

Margit Zoltán tartományi egyéni képviselőjelöltje a Magyar Remény Mozgalomnak

-Síkra szállok a teljeskörű önrendelkezéssel rendelkező Vajdasági Autonóm Tartomány megalapításáért.

-Szorgalmazom a szigetmagyarság védelmét, szórványmagyarság fennmaradásának támogatását, a tömbmagyarság területi autonómiájának kialakítását.

-Elsődleges erőforrásaink, így a mezőgazdaság és a kisvállalkozások kiemelt támogatása és fejlesztése.

Célom:

-A lemaradott, magyarok lakta kistérségek, amilyen Csóka Község is, gazdasági és társadalmi szempontú felzárkoztatása.

-Az elvándorlás és az asszimiláció megállítása, a gyermekvállalás és a családalapítás ösztöklése Csóka Községben is.

-A közbiztonság megerősítése, a multietnikus polgárőrség felállítása, a lopások büntetésének szigorítása!

-Az egyenlő nyelvhasználat érvényesítése a gyakorlatban, vagyis hivatalokban és az utcákon egyaránt.

-Egyenlő esélyek bíztosítása a magyarság számára munkavállaláskor, az állami intézményekben való elhelyezkedéskor. 

-Egyenlő bánásmód a többségi nemzettel,  a törvénykezés és az állami hivatalok, intézmények és hivatalnokok előtt.

-A hátrányos megkülömböztetés felszámolása.

-Esély egyenlőség kis és közepes vállalkozások létrehozásában és fenntartásában.

-Szabad vallásgyakorlás és politikai nézetek végetti hátrányos bánásmód felszámolása.


5.      Mi az üzenete a választóknak?

Minden embert anya szült, a mi listánkon többségben anyák, nők, gondoskodó asszonyok vannak, ők először a gyermekek és a családok boldogulását tartják fontosnak és nem az egyéni gyarapodást, nem a mások megnyomorítása a céljuk, hanem az elesettek a gyengék védelme a fő céljuk!  Ők tudnak gondoskodni a családokról, bizonyítottak, így a községről is tudni fognak gondoskodni! Ennek a községnek anyára és gondoskodó nőkre van szüksége! Gyökeres változásokra van szükség Csóka Községben! Jöjjön és szavazzon az anyákra, a gondoskodó nőkre és őket támogató férfiakra! Szavazzon a  8. Magyar Remény Mozgalom – Margit Zoltán listára! Tudja Ön is! Hölgyeké az elsőbbség!

Csóka, 2012 április 24-én.

Tisztelettel,

Margit Zoltán
a  8. Magyar Remény Mozgalom – Margit Zoltán listavezetője




  • 0

Az újságírók felelőssége, felelőtlensége...



Kisebbségjogi jegyzetetek

Kelet-Európa számos médiafrontján vesztésre áll az újságírói
függetlenség, dúl a talpnyalás. A sajtó szabadsága egzisztenciális
kérdéssé vált a legtöbb esetben. A gerincek ilyenkor meghajlanak.
Mi meg azok előtt hajolunk meg, akik ezt a nyomást kibírják. Övék a jövő.

Bódis Gábor

Továbbra is foglalkoztat a sajtó társadalmi helye, szerepe és a sajtószabadság kérdése. Ez már csak azért is fontos, mivel a médiának és az újságíróknak nem csak óriási társadalom- és közvélemény-formáló szerepe van, illetve kellene, hogy legyen, de egyben felelőssége is van.
Az amerikai Freedom House szervezet felmérése szerint Szerbiában „a médiák félig szabadok”. A felmérés alapján Szerbia a 2011-es évben a 196 értékelt ország közül a 72. (Szlovénia a 48., Montenegró a 80., Horvátország pedig a 85.) helyre került. Szerbiában a fő akadály a cenzúra és a politikai pártok befolyása a sajtóra, amely nem tárgyilagosan, hanem az őket pénzelő pártok utasításai alapján tájékoztat. A szervezet szerint Szerbiára jellemző még a tájkunok befolyása is a sajtóra1. A Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) szerint Szerbiában „nagy nyomás nehezedik a sajtóra”2.

Ezek a megállapítások talán még fokozottabban érvényesek a magyar nemzeti kisebbségi médiára, különösen pedig az újságokra. Abból kifolyólag is, hogy az egy napilapból és egy hetilapból álló vajdasági magyar politikai sajtó, ha egyáltalán annak lehet nevezni, egyetlen párt, a Савез Војвођанских Мађара (СВМ)* közvetlen befolyása/irányítása alatt van.

Feladott küzdelem?

Egyre inkább meggyőznek arról, hogy nincsen szabad sajtó, illetve hogy a vajdasági magyar szabad sajtóról való elképzelés is csak egy délibáb. A média „alapítója”, vagy éppen az öncenzúra szabja meg most vidékünkön a sajtószabadság határait. Kénye-kedve szerint cseréli a főszerkesztőket. Határozza meg, hogy mi a hír és milyen a legyen a kommentár, miről lehet, és miről nem lehet (szabad) írni. Az elemző-bíráló írások a СВМ* által irányított médiákban ritkábbak lettek, minta fehér holló.
Az újságírók, vagy legalábbis azok túlnyomó többsége feladta a küzdelmet, lemondott a sajtószabadságról. Az egyik neves újságíró-szerkesztő például, aki a korábbi években rendre kiállt a lapjának függetlensége mellett, amikor jobban fizetett munkakör ajánlottak neki az új „alapítók”, gyorsan felhagyta elveit, mondván, hogy „a gyermekeknek enni kell adni”. Ez igaz, de hogyan fogja majd idővel megmagyarázni önmagának és nekik is a pálfordulását?
Ha lenne valamire való újságírásunk, akkor most arról is olvashatnánk, hogy milyen vagyonra tett szert például Kasza József, a СВМ* volt elnöke, vagy mivel gyarapodott Pásztor István, a párt mostani elnökének vagyona az elmúlt tíz év alatt. Arról hogy, mekkora a havi bevétele Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének, hogyan és mikor szerezte meg a doktori címet, illetve hogy „tezgázik”-e és hány helyen. De arról is, hogy szennyezte-e, és milyen mértékben a szabadkai Azohem a környezetet, kinek milyen haszna volt ebből? Feltárásra kerülne az is, hogy mi történik a Népszínház ügyében, ki és mennyi pénzt költött, és miért felelős. Milyen összegekből osztogat az MNT és a Szekeres László Alapítvány, kik részültek ebből. Miféle támogatásban részesül a Pannon RTV, vagy az egyes internetes portálok, stb., stb.
Melyik újságíró vállalná, hogy ezeket a „forró” témákat „körbejárja” és melyik lap közölné az írását? Nem a köz- vagy a privát tulajdonban lévő média, hanem a VMSZ fail blog (http://vmszfail.blogspot.com/) hívta fel a figyelmet például a választásokon köztársasági elnöki címre jelölt Pásztor István felelősségére az 1999-ben történt, halálos és súlyos testi sérülést okozó közlekedési szerencsétlenségért, ami miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Oknyomozó újságírás

Azok közé tartozom, akik úgy látják, hogy „nagyrészt az internetre költözött a (sajtó)szabadság”. Most már azonban (sajnos) az internetes tájékoztatás sem olyan, amilyen még egy-két évvel ezelőtt volt. Az utóbbi időben itt is mintha változnának a mércék. A támogatások jószerivel megtették a hatásukat. Ha például egy alapítvány, szervezet, vagy intézmény támogat, vagy hirdetést fizet egy honlapnak, akkor a tulajdonos/szerkesztő bizony ügyel arra, nehogy olyan szöveg lásson napvilágot, ami a támogatónak esetleg nem tetszik, mert bizony elapad a pénzforrás.

Az egyik ismertebb internetes hírportálon például, amelyet a tárgyilagos tájékoztatás példaképeként is emlegettek, olyan írást jelent meg a napokban, amely csupán nemzeti érzelmi alapon arra buzdítja az olvasókat, hogy a közelgő választásokon a СВМ*-re szavazzanak. Persze mindenkinek joga van azt a pártot propagálni, aki neki tetszik. Az írás azonban nem az olvasók rovatában, hanem abban a rubrikában került közlésre, amelyben egyébként komolyabb szövegeknek volt fenntartva. A honlap ugyanakkor a közlemények rovatba tette egy másik vajdasági magyar párt tisztségviselőjének az írását, habár nem ott lett volna helye. Megtörtént már az is, hogy a szerkesztő még az olvasók rovatában sem volt hajlandó közölni fontos témákat boncolgató írásokat. Szerencsére újabb blogok jelentkeznek.
A jelenlegi szomorú, lesújtónak is mondható helyzet megváltoztatás érdekében létre kellene hozni – a meglévők ellenére – a vajdasági magyar oknyomozó újságírásért járó díjat, amelyben azok a bátor újságírók részesülnének, akik fényt derítenek a társadalmi és politikai visszaélésekre/visszásságokra, az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok megsértésnek eseteire, a korrupcióra stb. Talán egy ilyen díj, amelyet párton kívüli elismert értelmiségiekből álló bizottság ítélne oda, segítene az újságírói hivatás becsületének a visszaszerzésében. A lényegi változásokhoz elsősorban persze szükséges lenne, hogy a lapok visszanyerjék az önállóságukat, a pártoktól való függetlenségüket.

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. április 19.

__________
1.) D. Stojanović, S. J. Stepanov: A Srbiji samo političari imaju sva prava (Szerbiában csak a politikusok élveznek minden jogot), nsreporter, 2011. december 8., 17. o.
2.) SEEMO: Nagy nyomás nehezedik a sajtóra, Magyar Szó, 2012. január 6., 2. o.
*A FIDESZ MPP vajdasági gazdasági pártsejtje (MZ-megjegyzése)

  • 0

Justice is coming! Pásztor István mondjon le!



Kisebbségjogi jegyzetetek

A hvg.hu 2012. január 11-én írta meg, hogy Schmitt Pál magyar köztársasági elnök 1992-es, 215 oldalas disszertációjának mintegy 180 oldala a bolgár Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti fordítása és átvétele. A dolgozatot vizsgáló bizottság egy jelentése szerint „Schmitt doktori dolgozata jelentős részét másolta, a forrásokat nem megfelelően jelölte meg”. Schmitt Pál időközben – s ez a javára legyen mondva – az eset miatt április 2-án a parlamentben napirend előtti felszólalásában lemondott elnöki mandátumáról.

Pásztor István a VMSZ vezetőinek kíséretében vasárnap (2012. április 15-én) Belgrádban átadta az elnökválasztását támogató aláírásokat – közli az április 16-i Magyar Szó, a pártelnök számára a fejléc alatt fenntartott helyen. Az elnökjelölt az újságíróknak elmondta, hogy jelölését 12 963 polgár támogatta.

Mi köze van e két események egymáshoz?

A válasz a http://vmszfail.blogspot.com/ honlapon található, amely részletesen beszámol arról, hogy a szabadkai Kerületi Bíróság ítélete szerint Pásztort egy 1999-ben történt eset miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

– A baleset 1999. április 13-án történt, Pásztor István Csantavér felé haladva, nem az útviszonyoknak megfelelően és a megengedettnél gyorsabban hajtotta gépkocsiját. A Višnjevac előtti kanyarban, egy előtte haladó kombit előzve frontálisan összeütközött a vele szemben szabályosan közeledő személyautóval. A balesetben a helyszínen életét vesztette a gépkocsit vezető Krizsán Imre (1929), a mellette ülő felesége, Krizsán Zorica pedig súlyos sérüléseket szenvedett.


A tragikus baleset okozóját, a közlekedésbiztonság ellen elkövetett bűncselekmény vádjával, a bíróság 2003-ban első fokon felfüggesztett tíz hónapos szabadságvesztésre, majd a fellebbezést követően, másodfokon egy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. (Itt is a kettős mérce működött volna? – B. A. meg.) A következő választások után viszont újraválasztották és újból eminens tartományi miniszter lett – olvasható a honlapon.


A baleset idején Pásztor szövetségi és tartományi képviselő volt (2000-ig), 2000-2004-között pedig alelnöke volt a tartományi Végrehajtó Tanácsnak és egyben a tartományi privatizációs miniszteri posztot is betöltötte.


Érdekes, hogy bár a baleset 1999 áprilisában történt, ellene csak 2001. júliusában emeltek vádat „a tömegközlekedésben elkövetett súlyos bűncselekmény címén”. A 2003-ban meghozott ítéletig évente csupán egy tárgyalást tartott a bíróság (!). Bár e történet ismert szinte minden kollégája és párttársa előtt a Vajdasági Végrehajtó Tanácsban, közülük senki sem kérte a lemondását és senki sem beszélt erről nyilvánosan – írja a honlap. Kérni kellett volna a lemondását, és nem önként távoznia?

A történethez tartozik az is, hogy Stevan Bakalov, a korábbi mezőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter – Dragan Veselinov sofőrjét, 2006-ban öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték „a tömegközlekedésben elkövetett súlyos bűncselekmény” miatt. Bakalovot azzal vádolták, hogy Belgrád belvárosában egy közlekedési balesetben, 2003. április 15-én, megölte Katarina Marićot. Veselinov, aki a baleset idején a gépkocsiban tartózkodott, de nem ő vezette a járművet, a közvélemény nyomásának ellenére, másfél hónapig még dacosan tisztségében maradt ugyan, majd (2003. május 29-én) – a halálos gázolás miatt – lemondott.

– A legjobban az fáj, hogy a tragikus balesetet követően (Pásztor – B. A. meg.) nem tanúsított semmilyen megbánást, fel sem hívott bennünket, nem nyilvánított részvétet a családnak, csak a bírósági tárgyaláson találkoztunk először személyesen, ahol ártatlannak mondta magát – mondták a lezárult bírósági per kapcsán az újságíróknak, a balesetben szörnyethalt csantavéri Krizsán Imre fia és lánya.

A VMSZ fail blog szerint Mirko Bajić, a Népi Demokrata Párt körzeti bizottságának elnöke az eset kapcsán sajtótájékoztatót szervezett, amelyen kiemelte, hogy „pártja jogsegélyszolgálata segíteni fogja Krizsánékat abban, hogy elindíthassák a perújrafelvételt”.

A honlapon közzétett szövegből azonban sajnos nem tűnik ki, hogy a sajtókonferencia mikor volt, hogy sor került-e a perújításra és milyen eredménnyel. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy Pásztor István – az idézett írások szerint – halálos kimenetelű közlekedési balesetet okozott, amiről bírósági ítélet is van. Ez bizony sokkal súlyosabb bűncselekmény, mint Schmitt Pál volt magyar köztársasági elnök vélt vagy valós plagizálása, aki lemondásával igazolta, hogy az erkölcsös emberek közé tartozik.

Ilyen súlyos baleset előidézése miatt a világ bármelyik, önmagát demokratikusnak nevező országában az elkövetőnek távozni kell a közéletből. Még ha annyira tetszik is neki a közszereplés és a – nem kevés számú és jól jövedelmező – tisztség, mint Pásztor Istvánnak.
Tudta-e a 12 963 polgár, hogy kinek az elnökké jelölését támogatta?

Ami késik, nem múlik – tartja a magyar közmondás. A közvélemény nem felejt...

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. április 17.

  • 0

„Virágozzék száz virág”


...egy-kettő illatozzék is...
Vajdasági Magyar Büdöske...
Kisebbségjogi jegyzetetek

Az újság akkor jó, ha hangulatában meghalljuk a magunkét is.
Esterházi Péter

Az utóbbi időben – különböző körülmények folytán – két magyar nyelvű sajtótermékkel is gyarapodott az itteni média. Először Szabadkán, (első négy alkalommal) a Subotičke novine mellékleteként jelent meg a Szabadkai Magyar Hírlap, amelynek 24 oldalas hatodik száma 2012. március 30-án került az olvasók elé. A kéthetente megjelenő lap főszerkesztője Hadzsi János, „aki 2010-ben a DS-es Humentis-listán jutott be a Magyar Nemzeti Tanácsba (MNT)”.
Március 31-étől a Blic című szerb nyelvű belgrádi napilap szombatonként Édes Otthon címmel nyolc oldal terjedelmű magyar nyelvű melléklettel jelenik meg. A lap kiadója a belgrádi Ringer Axel Springer Kft., szerkesztő–újságírója pedig Pressburger Csaba, akit a Magyar Nemzeti Tanács (a 2011. június 23-i ülésén) botrányos körülmények között váltott le a Magyar Szó főszerkesztői posztjáról.

Éledező konkurencia?

A szabadkai hetilap, illetve a Blic–melléklet kiadását a Pásztor-Korhecz kettős magánlapjai, a Magyar Szó és Hét Nap a konkurencia megjelenéseként élte meg. Számukra veszélyt jelent ugyanis, hogy megszűnni látszik az eddigi egyeduralmuk.
Bajtai Kornél, a Magyar Szó újságírója „Madjar” sajtótúltengés című írásában (2012. január 28., 7. o.) nem éppen jóindulatúan írt a Szabadkai Magyar Hírlap első számáról: – Egy kampányszagú kiadványról van szó, amellyel a Demokrata Párt igyekszik megszólítani Szabadka magyar nemzetiségű választópolgárait. És teszi ezt úgy, ahogyan évek óta nagyon sok egyéb, nem magyar előjelű párt: amatőr módon – írta Bajtai. (Érdekes, hogy Pressburger is, a Blic április 14-i magyar mellékletében, „nem titkoltan politikai propagandát szolgáló hetilapként” említi a Szabadkai Magyar Hírlapot.)


Tény, hogy a Szabadkai Magyar Hírlapra számos, elsősorban nyelvi, szerkesztési és műszaki megjegyzést lehet tenni. Ezek a hibák azonban nem olyan természetűek, amelyeket nem lehetne menet közben kijavítani. És a szerkesztőség törekszik is erre. Ezek részben azzal is magyarázhatók, hogy a lap mögött nincsen olyan biztos anyagi héttér, sem tapasztalt szerkesztőség, mint a Magyar Szó, vagy a Hét Nap mögött. Van azonban egy dolog, amit a hetilapról – az említettekkel ellentétben – nem lehet elmondani, mégpedig azt, hogy egyoldalúan, egy párt szemszögéből tájékoztat. A lap legutóbbi számában is írásokat közöl mindegyik vajdasági magyar pártról. A Szabadkai Magyar Hírlap ezért – egy kis „hátszéllel” – komoly vetélytársa lehet(ne) a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által irányított magyar sajtónak.

A Blic nyolc oldalas magyar mellékletének eddigi három száma nem okozott különösebb meglepetést. Azt is lehetne mondani, hogy elmaradt az elvárásoktól. Vagyis, sajnos nem az, amire a vajdasági magyar olvasóknak most szüksége van. A mellékletnek már a címe (Édes Otthon) is arra utal, hogy nem egy politikai színezetű, hanem inkább a családoknak szánt termékről van szó. Erre utal a címoldala is, amelyet csaknem teljes egészében kitölt egy-egy családi(as) fotó. A második és harmadik oldalra a „Közélet” rovat került, amelynek eddigi témái az ifjúság érvényesülési lehetőségei, a Vajdaság státusáról tartott konvenció és a közoktatás kérdései voltak. A negyedik-ötödik oldalakon családi látogatásokról olvashattunk. A hatodik oldalon a Művelődés, a hetediken az Értékeink, a nyolcadikon pedig a Konyha c. rovat kapott helyet. 


Nem túlságosan valószínű, hogy a Blic példányszámát jelentősen növelné a melléklet. A Springer Kft. viszont – ha erre elszánná magát és külön magyar hetilapot indítana – új színnel és tartalommal gazdagíthatná a vajdasági magyar médiát.

Az említett két lap megjelenésére – a már említett íráson kívül – a Magyar Szó az április 7. és 14 szám fejléce fölött a következő – nem túlságosan élelmes – jelmondatokkal reagált: „Magyar Szó. Csak magyarul” és „Magyar vagyok, Magyar Szóból értek!”
Dudás Károly a Hét Nap nyugalmazott főszerkesztője, a VMSZ elnökségének tagja, aki a hetilap belpolitikai rovatában a két új magyar kiadvány megjelenéséről így ír: – Ilyen japán cseresznye – nevezhetnénk kakukktojásnak vagy trójai falónak is – a szerb nyelvű újságokban nagy hirtelen elszaporodott magyar nyelvű mellékletek is, a Szabadkai Magyar Hírlap, az Édes Otthon és más badarság – meglátják, lesz még belőlük több is. Azon kívül, hogy meggyalázzák édes anyanyelvünket, roncsolják keresztény/keresztyén gyökerű kultúránkat, jó ízlésünket, tartásunkat, a lelkünk mellett a szavazatainkra is hajtanak. Színpompás japán cseresznyefák a délvidéki magyar televényen. Itt is, ott is, meg amott is. Szaporodik, már nemcsak fogunkban, hanem lelkünkben, egész itteni életünkben is az idegen anyag.
Jó lesz, emberek, nem elbódulni ettől az idegenből idetelepített csalfa cseresznyevirágzástól – olvasható Dudás (Japán cseresznye c. írásában, Hét Nap, 2012. április 11.)

Új helyzetben?

A Magyar Szó és a Hét Nap is most új helyzetben találta magát: Megszűnni látszik az eddig monopóliumuk. Olyan új magyar lapok jelentkeztek, amelyeket nem a VMSZ és meghosszabbított keze a Magyar Nemzeti Tanács irányít. A veszélyt abban sejtik, hogy ezek a lapok esetleg olyasmit írnak, ami nem felel meg a hatalmi koalícióban részes párt politikájának, esetleg kellemetlen dolgokat is közölnek. „Jó lesz, emberek, nem elbódulni” – írja Dudás –, mintha az olvasók legalábbis kiskorúak lennének, és nem tudnák maguk eldönteni, hogy melyik lapnak hisznek, és melyiknek nem. Vagy kötelezően azt az újságot kell vásárolniuk, amelynek a fejléce alatt szinte napról napra (még Húsvétkor is) Pásztor István, vagy az ifjú Korhecz fényképe néz rájuk (és még három alkalommal a belső oldalakon)?
Azt a lapot vásárolják, amelynek a megbízott főszerkesztője Dimitrije Borov könyvének zombori bemutatóján „kiemelte, hogy a vajdasági magyarság érdekképviseletében a VMSZ és a párt parlamenti képviselői voltak legállhatatosabbak, és reményét fejezte ki, hogy a választók ezt május hatodikán értékelni fogják”? Elvárható-e egy olyan laptól, hogy a szakma szabályai szerint tájékoztasson, ha a megbízott főszerkesztője a legnagyobbnak nevezett magyar párt elkötelezettje? Milyen újságíró az, akinek a figyelmét „vezető politikusok” hívják föl „olyan témákra, amelyek méltán számíthatnak a közösség érdeklődésére”? (JJ: Túlzott tolerancia – bűnös renyheség, Magyar Szó, 2012. április 14., 6. o.)

A Magyar Szó és a Hét Nap újságírói valamiféle „sajtótúltengéstől”, a „meggyalázástól” akarják most (meg)óvni a vajdasági magyarságot. Attól, hogy túl sok lesz a magyar nyelvű sajtótermék? Miközben valójában arról van szó, hogy a saját kiváltságos, monopol helyzetüket védelmezik. A vajdasági magyarok és a tárgyilagos tájékoztatás rovására.
Mindenkinek joga van olyan újságot megjelentetni – a törvényes keretek között –, amilyet csak akar. Az olvasóra kell bízni, hogy kinek hisz, és kinek nem, melyiket vásárolja meg, és melyiket nem. Itt is érvényesüljön a kínai mondás szerint: „Virágozzék száz virág!”

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. április 16.

  • 0

Volt egy tánc

Marianna vizsgabálja 










  • 0

Húsvétra


Juhász Gyula

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Juhász Gyulát sokszor szomorú vagy éppen komor költőnek titulálják, a bánat lírikusának. Ez a költeménye a húsvéti ünnep lényegét, a halált, az elmúlást, és ezzel szemben a hitet, a feltámadást énekli meg, szomorúsága ellenére reményt adva. Legyen mindenki számára biztatás ez az 1919-ben írt vers ebben a mai, vészterhes világban is…

  • 0

A fekete húsvét


Ady Endre

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Husvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.

Mikor halt meg itt a büszkeség
S volt jó itt élni nagy szivekkel,
Tele szivekkel?
Utat készít itt most a Fátum
S letépi Husvét minden zöld diszét.

Hol a magyar százfelé dacolt,
Szívós és bolond erejével,
Szép erejével,
Mely szabadra tört, ágált mégis
S kinek dolga Isten dolga volt?

Rongy, züllöttség, bomlás és boru,
Csoda, hogy még vannak néhányan,
Szegény néhányan,
Kiknek kell még ilyen országban
Szabadságért a harc-háború.

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol,
Mert itt mindent letép a Fátum:
Fényes Husvét, be fekete vagy.

Szentesi Zöldi László A református toll című online oldalon írja a magyar húsvétról: „Lapozgatom a régi könyveket, arra keresem a választ, hogy létezik-e magyar húsvét. Talán március 15-e közelsége teszi, de a magyarság legjobbjai mindig is valamifajta nemzeti emelkedettséggel élték meg a régi húsvétokat. A szomorú és beteg Ady Endre így vágyott igazabb ünnep és igazabb Magyarország után”

  • 0

Húsvét előtt


Babits Mihály

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
-- mennyi a vér! --
szakadjon a véres ének!

Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:

és mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Babits Mihály Húsvét előtt című versében a föltámadást, a béke eljövetelének reményét ígéri. A költő az I. világháború alatt az emberi élet, a humanista értékek védelme érdekében tiltakozott több versén keresztül is. Ez a költemény szabad versre emlékeztető rapszódia, legfontosabb üzenete, hogy legyen béke végre, s akkoriban nem kevés bátorságra volt szükség ahhoz, hogy valaki a háborús uszítással szemben, békét követelve kiáltsa világgá a gondolatait. Miután a „szabadító, drága szó" végre elhangzik, dallamos, kétütemű sorok hirdetik az általános megbékélést, megbocsátást, a tavaszi újjászületést. A félrímek csengése a húsvéti feltámadási ünnep alleluját hirdető harangszavát idézik.

  • 0

A csicsókai mögmondók...

Figyelem, figyelem nem áprilisi tréfa!
A csókai teremtéspusztulásunk hatodik folytatása...
A csicsókai libajárás újabb szellemi magaslatának produktumával állunk szemben. Elemezzünk mi is történhetett: A "művelődésinek" nevezett egyesület elnöke nyilatkozik az újságíró-főszerkesztőnek, mert az szép, úgy, mint a "celebek" és elfeledkezik róla, hogy Pressburger Csaba nem a "magyar" meszelős tábor bértolnoka!

Megijed szegény, elkezd izzadni, most mi lesz? Össze ''híjja" az elnökséget, összedugják a kupájukat meg mást is a kultúra szentélyének álcázott művelődési pártházban! Mi legyen? A kommunista párttitkár, leghűségesebb újabbkori meszes pártinak, Isteni szikra pattan ki a fejéből! "Híjjuk" föl a bázist, oszt az mondja mög mi lögyön! Így is töttek!

-Csóka híjja pártházt, vezér fő mögmondóját, fő mögmondó jelöntközz!

-Itt a fő mögmondó! Mi a baj? Kit kell eltiporni?

-Még nem tudjuk kit köll! Mönjünk sorjában!

-Itt járt egy újságíró, de nem tudjuk meszes e?

-Ki volt, mond a nevét, mert a név a végzet! Kitől citálom nem tudom, de idevágó idézet!

-Valami Die Presse, olyan németös!

-Én ilyet nem ismerek! Nem az angolos Press lehetett?

-Úgy gondolom, az!

-Ne gondold, mond ki!

-Igen, Press meg a hamburger között valami nevű, meg erdélyi királyfi keveréke, olyan, mint a korhely székely káposzta ementálival Tamáskodó módra!

-Fel adtad a leckét elvtárs, brrr..., párttárs, mi vagy még most? Ja, kultúra meg művelődés elnöke!

Közben gondolkodnak ezek, gondolkodnak azok...

-Te nem a Pressburger Csaba!?  Szól oda a hét minden napjában rendelkezésre álló párt sajtónak referáló cenzor kollégája!

-Ú a ménykű csapjon bele, de milyen újságnál, amikor kitapostuk a Magyarnak Pártszavából nevezett napilapunkból!

-Valami Blikk, Klikk vagy ilyen lehetett!

-Az Orbánc vigye el, bulvárban utazik?

Újabb fájdalmas csend...A csicsókai elnök elvtárs, párttárs, kultúrmunkás nem csak izzad, hanem reszket is, mint a kocsonnya...

-Hívd fel! Le is út meg Padéra fel is út, ja csókai út, amelyet Hodicsra vezettek! Vonja vissza az írományát, mert ki tudja melyik ellenségnek írkál, de, hogy ellenségnek az biztos! 

-Fő mögmondó, nem lösz baj, hogy én a picike csicsókai elnök az igazat és csakis az igazat mondtam néki?

-Mi csoda? Tudud jól, hogy mindent mondhatsz, csak az igazságot nem!

-Jujj nekem mi lesz velem?

-Mi lesz, mi lesz! A választások után betegségre való hivatkozásra lemondasz, így szoktuk, tudod!

-Én mindent megtettem, még a napot is én keltem fel Csókán, utána útlevéllel eresztem át Zentára...

-Jó, ezt figyelembe veszem!

-Mi lesz az elnökséggel?

-A Júdás nevezetű marad a többi repül veled!

-Jújjjj, ez áprilisi tréfa?

-Nem, ez nem az! 

Lecsapta a telefont a fő mögmondója, lett nagy csend és bánat a csicsókai művelődés - kulturált szemétkihordás portáján...

Áprilisi tréfa, talán, de csicsókán minden másképpen van, mint a világ négy égtáján, szóljon a nóta: csicsókai libajárás...

Lesz folytatás...
Margit Zoltán

Copyright © / Rock Meetings

Template by : Urang-kurai / powered by :blogger