• 0

Demokratikus tragikomédia – Fárasztás


Május hatodika már elmúlt, de előtte már ment a nép fárasztása és most megy utána is. Kormánya még Szerbiának nincs, megy az alkudozás a nép mannájával a nép érdekében csak is! Az egész választási bohózatot végignézve, mely csalásoktól és visszaélésektől volt terhes és most nézem a választás utáni rengést, mely össz tragédiába fog torkollni, ami főként a pénztelenségi vállságot illeti és egy forrongó őszt fog magával hozni egyenlőre, amelyben egyre többen fognak élni cca. 150 eurónyi napi lopás minimummal, mert a tél közeledik a család meg éhezni és fázni fog! Csak legyen mit ellopni...

Mifelénk megdőlt a régi szólás, miszerint a fotel marad csak a „káder” hátsó fertálya cserél rajta helyet, itt mindkettő maradt a helyén...kicsit elmélázok „honfitársaim” nézetein, ami abban merült ki, hogy folyamatosan az általuk már többször megválasztott hatalmat szapulta és lőn újra ugyanazt választja, ostoboság, igen az, de már tudjuk a történelem történetein keresztül „ostoba népnek nincs hazája”, sem tartománya, sem községe...csak szegénységi bizonyítványa, tönkretett gazdasága, tönkrement közösségi élete, az van neki! Az idő múltával az igények is változnak, most erre van igény...

Neveket nem írok, mert annyit sem érdemelnek, hogy meg legyenek nevezve az utókor számára.

Viszont merő gonoszságot érzek az útokor létfeltételeink és életkörnyezetének a megsemmisítése végett, amit módszeresen végeznek és az értelmiség hallgatólagos beleegyezése mellett tehetik is. Ők improvizálnak az értelmiség meg bölcsen hallgat a „ne szólj szám, nem fáj fejem”doktrinát betartva a „szakmát” leszégyenítve ez által Miért is? A morzsákért kuncsorognak egyetemi diplomával kezükben, fejet hajtva a legújabb kor primitivizmusának és primitívjeinek! Szégyen? Igen az! Kit érdekel?

Minek is a diploma? Gürcölni évekig a tudásért, ha a primitívjeinek csak vastag bőr kell, hogy legyen a képükön és ennyi elegendő! Egyetemi diplomát lehet venni pénzért, doktori czímet is, meg sok-sok rangot is, -ennyi! A tudás az meg mi? Mai világban ott a számítógép, „copy-past” -ennyi! Ezáltal mindenkit le lehet cserélni és pótolni, míly silány és primitív doktrína ez! Így müködik ez ma is, de tegnap is így működött, nincs új a nap alatt, ugyebár.

Az erkölcsi romlás és a hitetlenség mély károkat okoz és ez a gazdasági válság fő motorja. Milyen társadalomban is élünk? Véletlenszerű folyamat ez? Nem, módszeresen előkészített a romlás utja. A közéletben két fontos momentum végeztetett el, amely e helyzetet előidézte és a csalást és lopást legalizálta, mint két vezér motívumot e folyamatnak.

Az első, hogy bűnőzők is részt vehetnek a közéletben, akár gyilkosság szárad a lelkükön és magas állami tisztségeket is betölthetnek ennek ellenére is.

A második a már említett lopás minimum bevezetése, azok számára, akik nem tudnak munka által boldogulni, csak a munkás ember fosztogatásából. Megteremtődött a pártkatona DP-1 prototípusa, amely mindenek felett áll, míg Milosevity rendszer-katonái a MI-1 prototípusok titokban végezték e tevékenységüket, addig a DP-1 prototípus nyíltan. Van fejlődés a módszerben, ha ezt annak lehet nevezni.

A kontroll meg lett bénítva, egyszerű lépéssel. A rendőrséget  és a médiát „folytó-tekercsel” látták el. Bármennyire igyekszik is felgöngyölíteni e két fontos társadalmi kontroll a gaztetteket a „szürőn” nem tudnak átjutni. A társadalmi szűrőt az igazságszolgáltatás képezi és rajta minden fenn akad, úgy a média, ahogy a rendőrség is amely kőkemény politikai és nem szakmai irányítás alatt áll, bár mindkettőre jellemző ez.

Szép új világ köszöntött ránk, egy demokratikus tragikomédia., melynek fő hatékonysági módszere a fárasztás, mert ugyebár az elfáradt, elfásult, megalázott, eladósított, kiárusitott honpolgár erőtlen és tétlen marad a hatalom előtt, amely játssza primitív kisded játékait: a népért és csakis a nép nevében!Túléltük a vörös inváziót, most javában dúl a sárga, holnap talán a zöldektől fogunk rettegni... .

Lesz e feltámadás?

Nem, mert egyszer adatott meg, hogy eljöjjön a Messiás, csak egyszer!

Margit Zoltán

  • 0

Isten-komplexus...próba, hiba, variációk, kiválasztódások



A II. világháborúban járunk, egy német fogolytáborban, és ez a férfi, Archie Cochrane,hadifogoly és orvos egyben, és egy komoly problémája van. Mégpedig az, hogy az emberek a keze alatt egy olyan gyötrelmes és legyöngítő állapottól szenvednek, amit Archie nem igazán ért. Melynek tünetei pedig szörnyű, bőr alatt keletkező folyadékkal telt duzzanatok. De nem tudja, hogy ezek fertőzésből erednek-e, vagy az alultápláltsághoz van-e köze. Fogalma sincs, hogyan gyógyítsa. És persze ellenséges körülmények közepette kell tevékenykednie is. Mert az emberek szörnyű dolgokat művelnek a háborúk során. A német őrök például unatkozni kezdtek. És elkezdtek a börtöntáborban csak úgy vaktában lövöldözni poénból! Egy konkrét esetben, az egyik őr gránátot dobott a börtönlakók mosdójába, amikor éppen tele volt. Azt állította, hogy valami gyanús röhögést hallott kiszűrődni. És Archie Cochrane volt börtönorvosként az egyik első, akinek oda kellett mennie 'feltakarítani'. Még egy dolog: Archie maga is szenvedett ettől a betegségtől.

Tehát a helyzet elég kétségbeejtőnek tűnt. De Archie Cochrane találékony ember volt. Már azelőtt is csempészett C vitamint a táborba, most pedig sikerült neki Marmite szállítmányt beszereznie a fekete piacon. Azok számára, akik nem ismerik a Marmite-ot, nos ez a Britek kedvenc reggeli kenyere. Úgy néz ki, mint a finomítatlan olaj. Az íze pedig... pikáns.A legfontosabb benne, hogy gazdag B12 vitaminforrás. Archie tehát a keze alatt lévő embereket legjobb tudása szerint két csoportra osztja. A felének C vitamint ad, a másik felének pedig B12 vitamint. Nagyon figyelmesen és aprólékosan lejegyzeteli az eredményeita jegyzetfüzetébe. És mindössze néhány nap elteltével világossá válik, hogy akármi is okozza ezt a betegséget, a Marmite meggyógyítja!

Így aztán Cochrane fogja magát és beállít a németekhez, akik a tábort vezetik. El kell tudniuk képzelni -- elfelejtve ezt a fotót, hogy ennek a fickónak hosszú rőt szakálla van és bozontos vörös hajzata. Nem tudott ugyanis ott borotválkozni -- olyan Billy Connolly-féle figura. Cochrane elkezdte nagy hangon előadni ezeknek a németeknek a maga skót akcentusával -- folyékonyan beszélt németül, de skót akcentussal -- hogy a német kultúra volt az, ami Schillert és Goethét adta a világnak. És hogy nem érti, hogy ezt a barbarizmust hogyan lehet elviselni. És önti a keserűségét. Aztán visszaballag a saját körzetébe, ott összeomlik és sírva fakad, mert meg van győződve arról, hogy a helyzet reménytelen. De az egyik fiatal német orvos felveszi Archie Cochrane jegyzetfüzetét, és azt mondja a kollégáinak: "A bizonyítékai megcáfolhatatlanok! Ha nem látjuk el a foglyokat vitaminokkal,akkor háborús bűnt követünk el!" És következő reggel, B12 vitaminszállítmány érkezik a táborba, és a foglyok elkezdenek lábadozni.

Namost, nem azért mondom el Önöknek ezt a történetet, mert szerintem Archie Cochrane egy piperkőc alak, mindamellett, hogy Archie Cochrane valóban egy piperkőc volt. De még csak nem is azért mesélem el, mert azt gondolom, hogy gondosabban ellenőrzöttvéletlenszerű vizsgálatokat kéne végeznünk a közpolitika minden területén, habár azt gondolom, hogy az is nagyszerű lenne! Hanem azért mesélem el, mert Archie Cochrane egész életében egy szörnyű csapás ellen küzdött. 

Arra jött rá, hogy ez a dolog bénító személyes síkon, és maró hatású társadalmi szinten. Meg is nevezte. Elnevezte Isten-komplexusnak. Le tudom írni az Isten-komplexus tüneteit nagyon-nagyon egyszerűen. Szóval a komplexus tünetei, tekintet nélkül a probléma összetettségére, abban állnak, hogy tökéletesen meg vagyunk győződve igazságunk tévedhetetlenségéről egy megoldás kapcsán.

Namost Archie orvos volt. Így aztán sok orvos között megfordult. És az orvosok bizony nagyon gyakran szenvednek Isten-komplexusban. Én közgazdász vagyok, nem orvos, de látom magam körül az Isten-komplexust egyfolytában közgazdász társaim körében. Felismerem a gazdasági vezetőink körében. Felismerhető a politikusainknál, akikre mi magunk szavazunk -- olyan embereknél, akik egy hihetetlenül összetett világgal szembesülve nem kevésbé, mint tökéletesen meg vannak győződve arról, hogy értik a világ működési mechanizmusait! És tudják, a világ egyszerűen túl bonyolult lesz ahhoz, azzal a sok milliárddal, amiről hallottunk, hogy így tekintsünk rá!

Hadd mondjak egy példát! Képzeljék el egy pillanatra, hogy Tim Harford helyett, Hans Rosling állna itt Önök előtt és ismertetné a grafikonjait. Ismerik Hansot: ő a TED Mick Jaggere. (Nevetés) És mutogatja ezeket a lenyűgöző statisztikáit, ezeket a fantasztikus animációkat. És tényleg ragyogóak; csodálatos munka. De egy tipikus Hans Rosling grafikon: gondoljuk csak át egy pillanatra, nem azt, amit mutat, hanem hogy mit hagy ki! Megmutatja a GDP per főt, lakosság, élettartam, ezek szerepelnek benne. Tehát három darab adat minden országról -- három darab adat! Három darab adat az semmi! Úgy értem, vegyük csak ezt a grafikont.

A fizikus Cesar Hidalgo készítette. Az MIT-n dolgozik. Namost, lehet, hogy egy kukkot sem értünk belőle, de így néz ki. Cesar bevett az adatbázisba több, mint 5000 különböző terméket, és használta a hálózati analízis technikáját az adatbázis lekérdezésére, és hogy a különböző termékek közti kapcsolatot ábrázolni tudja. És ez egy csodálatos, csodálatos munka. Megmutathatjuk mindezeket az összeköttetéseket, kapcsolatokat. És szerintem igen hasznosnak fog majd bizonyulni a gazdaságok fejlődése mikéntjének megértése során. Briliáns munka! Cesarral próbáltunk a New York Timesnak írni egy cikket, amiben elmagyaráztuk volna, hogyan működik mindez. De arra jöttünk rá, hogy Cesar munkája túl jó ahhoz, hogy a New York Timesban számoljunk be róla.

5000 termék -- ez még mindig semmi! 5000 termék -- képzeljük el, hogy megszámoljuk az összes termékkategóriát Cesar Hidalgo adatai közt. Képzeljük el, hogy egy percig figyelünk termékkategóriánként. Ennek az előadásnak a tartama alatt megszámolhattuk volna mind az 5000-et. Most képzeljük el ugyanezt, a Walmart összes kiárusításon lévő termékével.100 ezer ilyen van. Az egész napot ezzel töltenénk! Most képzeljük el, hogy megpróbáljuk megszámolni az összes elérhető különböző speciális terméket és szolgáltatást egy olyan nagy gazdaságban, mint Tokióé, Londoné, vagy New Yorké. Edinburghban persze még nehezebb lenne, mert ott számba kéne venni az összes whisky és skótszoknya fajtát is! Ha szeretnénk számba venni az összes New Yorkban kínált terméket és szolgáltatást --nos, ebből 10 milliárd van -- tehát 317 évünkbe kerülne! Hát ennyire bonyolult az a gazdaság, amit létrehoztunk! És én itt csak a kenyérpirítók számbavételéről beszélek ám! Nem a közel-keleti kérdést akarom megoldani! Hihetetlenül komplex ez az egész! Csak egy adalék -- azokban a társadalmakban, ahol a mi agyunk kifejlődött, kb. 300 termék és szolgáltatás létezett. 5 perc alatt számba lehetett venni ennyit!

Tehát ennyire komplex a minket körülvevő világ. Talán emiatt tartjuk olyan csábítónak az Isten-komplexust. Hajlamosak vagyunk visszahúzódni és annyit mondani: "Rajzolhatunk képeket, közzétehetünk grafikonokat, mert rájöttünk, megértettük, hogyan működik ez az egész!" Pedig nem! Soha nem is értettük. Egyáltalán nem egy nihilista üzenetet kívánok itt közreadni! Nem azt akarom mondani, hogy nem tudunk megoldani komplikált problémákat egy komplikált világban. Mert egyértelműen meg tudunk. De ahogy végül is alázattal sikerül megoldani őket -- az Isten-komplexus elhagyásával és konkrétan olyan problémamegoldó technikák használatával, amelyek működnek. Mert van ám olyan problémamegoldó technika, ami működőképes! Mutassanak nekem egy sikeres komplex rendszert, és akkor mutatok Önöknek egy olyan rendszert, amely a próba-hiba módszerrel fejlődött!

Itt egy példa. Ez a baba próba-hiba módszerrel készült. Persze fogom, hogy ez így elég zavaros állítás. Talán tisztáznom kéne. Ez a baba egy emberi test: kifejlődött. Mi is a fejlődés? Sok millió év során, variációk, kiválasztódások, variációk, kiválasztódások --próba-hiba, próba-hiba. És nem csak a biológiai rendszerek állnak elő csodával a próba-hiba technikának köszönhetően. Egy ipari közegben is simán felhasználható.

Mondjuk mosóport akarunk előállítani. Mondjuk mi vagyunk az Unilever, és egy Liverpool közelében lévő gyárban mosóport akarunk előállítani. Hogyan álljunk neki? Itt van ez a nagy tartály tele folyékony mosószerrel. Nagy nyomással átpumpáljuk egy fúvókán keresztül. Mosóporpermetet hozunk létre. Aztán ez a permet megszárad, és por lesz belőle. A földre hullik. Összesöpörjük és kartondobozokba tesszük. Szupermarketekben árusítjuk. Rengeteg pénzt keresünk vele. Hogy lett az a fúvóka megtervezve? Mert kiderül, hogy ez egy központi kérdés. Namost, ha az Isten-komplexusosak közé soroljuk magunkat, akkor kis Istenként fogjuk magunkat kezelni. Lehetünk matematikusok; lehetünk fizikusok --bárki, aki érti ennek a folyadéknak az áramlástanát. És persze ez az illető ki tudja számolni ennek a fúvókának az optimális kialakítását. Nos, az Unilever megtette ezt, és nem vált be -- túl bonyolult volt! Még ez a kérdés is túl bonyolult volt!

De a genetikus Steve Jones profeszor leírja, hogyan oldotta meg végül az Unilever ezt a kérdést -- próba-hiba, variációk, kiválasztódások. Fogsz egy fúvókát, melynek elkészíted 10 véletlenszerű variációját. Kipróbálod mind a tizet, megtartod azt, amelyik a legjobban bevált. Aztán elkészíted annak 10 variációját. Kipróbálod mind a tizet, megtartod azt, amelyik a legjobban bevált. Kipróbálod annak 10 variációját. Érthető, ahogy működik, igaz? És 45 generáció elteltével megkapod ezt a hihetetlen fúvókát. Kicsit olyan, mintha valami sakkfigura volna -- abszolút briliánsan működik. Fogalmunk sincs, miért működik olyan jól,fogalmunk sincs! De abban a pillanatban, amint visszalépünk az Isten-komplexustól -- csak próbáljunk ki egy pár ilyesmit; alakítsunk ki egy szisztematikus módszert annak eldöntésére, hogy mi működik és mi nem -- és megoldottad a problémádat!  Namost, ez a próba-hiba folyamat valójában sokkal elterjedtebb a sikeres intézményekben,mint amilyen mértékben törődünk ezek számontartásával. 

És sokat hallottunk arról is, hogyan működnek a gazdaságok. Az USA gazdasága még mindig a világ legnagyobb gazdasága. Hogyan vált azzá? Sorolhatnék Önöknek mindenféle tényeket és számokat az USA gazdaságáról, ám azt gondolom, a szembetűnőbb akkor is ez lesz: az amerikai vállalkozások 10 %-a eltűnik minden évben! Ez egy óriási hiba ráta! Sokkal magasabb, mint mondjuk maguké az Amerikaiaké. Az amerikaiak 10 százaléka nem tűnik el évente! Ez pedig ahhoz a következtetéshez vezet el bennünket, hogy az amerikai vállakozások gyorsabban buknak el, mint maguk az amerikaiak, s ez azt is jelenti, hogy az amerikai vállakozások gyorsabban fejlődnek, mint az amerikaiak! Történetesen ők azok, akik olyan magas fokra fejlesztették a tökéletességet, hogy a végén az ölebeikké szelídítenek mindnyájunkat! -- (Nevetés) persze csak akkor, ha eddig még nem tették meg! Néha pedig azt gondolom! De ez a próba-hiba folyamat az, ami megmagyarázza a nagy eltérést a nyugati gazdaságok hihetetlen teljesítményei között! Nem azért van, mert valami hihetetlenül okos ember lett megbízva a vezetéssel. Hanem a próba-hiba elv miatt.
Namost úgymond dörömböltem emiatt az elmúlt néhány hónapban, és az emeberek néha ilyesmiket kérdeznek tőlem: "Hát, Tim, elég nyilvánvaló. Nyilvánvaló, hogy ez a próba-hiba dolog nagyon fontos. Nyilvánvaló, hogy a kísérletezés nagyon fontos. De áruld már el, minek futkosol itt körbe ezt a nyilvánvaló dolgot hirdetendő?"
Mire én, oké, persze. Szóval nyilvánvaló? Majd akkor beismerem, hogy az, amikor az iskolák elkezdik a gyerekeket arra tanítani, hogy vannak olyan problémák, amikre nincs helyes válasz! Amikor nem adnak többet nekik olyan kérdés listákat, amelyek mindegyikére egy válasz lehetséges! És ül egy hatalmon lévő személy a sarokban, a tanári asztal mögött, aki minden kérdésre tudja a választ. És ha te nem vagy képes megadni azt a választ, akkor lustának, vagy hülyének vagy nyilvánítva. Amikor az iskolák majd nem csinálnak ilyesmiket többé, na majd akkor, akkor beismerem, hogy hát igen, nyilvánvaló, hogy a próba-hiba dolog bizony beválik. Amikor majd egy politikus feláll, miközben a megválasztott irodájának kampányol, és azt mondja: "Szeretném megjavítani az egészségügyi rendszert. Szeretném rendbehozni az oktatásügyet. Bár fogalmam sincs, hogyan! Van vagy fél tucat ötletem. Mindet leteszteljük. Még az is lehet, hogy mind elbukik.Akkor újabbakat próbálunk ki. Egyszer csak találunk majd olyat, ami működik! Ami pedig nem működik, attól megszabadulunk!" Amikor majd egy politikus ilyen alapon kampányol,és ami még fontosabb, amikor majd a szavazók, mint Önök és én hajlandóak ilyen fajta politikusokra szavazni, majd akkor beismerem, hogy igen, nyilvánvaló, hogy a próba-hiba elv működik, és hogy -- köszönöm.

(Taps)

De addig, addig továbbra is dörömbölök a próba-hiba elv érdekében, és hogy miért kéne végre elhagynunk az Isten-komplexust. Mert annyira nehéz beismernünk a saját esendőségünket! Annyira kényelmetlen! És Archie Cochrane ugyanúgy felfogta ezt, mint bárki más. Volt egy kísérlete, sok évvel a II. világháború után. Igazolni akarta azt a kérdést, hogy vajon hol kellene a betegeknek lábadoznia egy szívinfarktus után? Vajon egy arra szakosodott kórházi osztályon kéne lábadozniuk, vagy otthon? Az összes kardiológus megpróbálta 'lecsavarni' őt. Nagyfokú Isten-komplexusuk volt. Tudni vélték, hogy az ő kórházuk a megfelelő hely a betegeik számára. Azt is tudták, hogy kifejezetten etika ellenes bármiféle vizsgálatot, vagy kísérletet folytatni ezzel kapcsolatban.
Mindazonáltal, Archie-nak valahogy sikerült engedélyt szerezni erre. Elindította a vizsgálatot. És miután egy ideje már folyt a vizsgálat, összehívta az összes kollégáját az asztalához, és ezt tárta eléjük: "Nos, uraim, rendelkezésünkre állnak előzetes eredmények.Statisztikailag nem jelentősek. De azért van valamink. Az derült ki, hogy Önöknek van igaza, és én tévedtem. Veszélyes a betegek számára szívinfarktus után otthon lábadozni.Kórházban kell lenniük." Nagy felbojdulás támadt erre, az összes orvos elkezdte verni az asztalt, mondván: "Mindig mondtuk, hogy nem etikus amit csinálsz, Archie! Megölöd az embereket a klinikai kísérleteiddel! Azonnal le kell zárnod a kísérletet! Azonnal hagyd abba!" Óriási volt a hangzavar. Archie megvárta, amíg elcsendesedtek. Akkor azt mondta: "Hát uraim, ez nagyon érdekes, ugyanis amikor Önök elé tártam az eredményeket,megcseréltem a két oszlopot. Az derült ki, hogy az Önök kórháza gyilkolja az embereket,és helyette inkább otthon kellene lenniük! Akkor most azonnal abbahagyják a kísérletezgetésüket, vagy várjuk meg amíg szilárd eredmények születnek?" Morajlás zúgott körbe a termen.
De Cochrane meg tudott csinálni ilyesmit! És ami miatt megcsinált ilyesmit, az, hogy megértette, hogy annyival jobb érzés ott állni és azt mondani, "Itt, az én kis világomban, én magam vagyok Isten, mindent értek. Nem akarom, hogy a véleményem vita tárgya legyen!Nem akarom, hogy a következtetéseim le legyenek ellenőrizve!" Annyival kényelmesebb egyszerűen csak lefektetni egy törvényt. Cochrane megértette, hogy a bizonytalanság, az esendőség, ami itt ki lett hívva, bizony fájdalmas. És ebből néha ki kell, hogy legyünk billentve! Nem fogok úgy csinálni, mintha ez könnyű lenne. Mert nem az! Hihetetlenül fájdalmas!

És amióta csak elkezdtem erről a projektről beszélni, és kutatni vele kapcsolatban, azóta kísért valami, amit egy japán matematikus mondott a témáról. Nem sokkal a háború után,ez a fiatalember, Yutaka Taniyama, kifejlesztette ezt a lenyűgöző sejtést, amit Taniyama-Shimura sejtésnek neveztek el. Abszolút hasznosnak bizonyult néhány évtizeddel később, Fermat utolsó tételének bizonyításánál. Valójában az derült ki, hogy egyenértékű Fermat utolsó tételének bizonyításával. Amint bebizonyítjuk az egyiket, a másik is be lesz bizonyítva. De mindig csak sejtés volt. Taniyama próbálta és próbálta és próbálta, és soha nem sikerült neki bebizonyítania a helyességét. Nem sokkal a 30-adik születésnapja előtt 1958-ban Yutaka Taniyama öngyilkos lett. Barátja, Goro Shimura -- aki vele együtt dolgozott a matematikáján -- sok évtizeddel később, visszaemlékezett Taniyama életére.Azt mondta, hogy: "Nem volt egy óvatos személyiség matematikusként. Rengeteg hibát követett el. De a jó irányba! Megpróbáltam versenyezni vele, de arra jöttem rá, hogy nagyon nehéz jó hibákat elkövetni!"

Köszönöm.



Az író, közgazdász, Tim Harford összetett rendszereket tanulmányoz -- és meglepő kapcsolatot fedezett fel a sikeres rendszerek közt: mind a próba-hiba elv alapján épültek fel. Ragyogó TEDGlobal 2011-es beszédében arra szólít fel bennünket, hogy barátkozzunk meg a véletlenszerűséggel, és kezdjünk el jobb hibákat gyártani!  

Szemere Orsolya fordítása

  • 0

A történelmünk nagy kérdőjelei


HÁNY MAGYARORSZÁG IS VOLT RÉGEN?

Az elfeledett keleti magyarság kutatója minduntalan szembetalálja magát azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen hány Magyarország is volt régen. A hazai keresztény-zsidó (orientalista vagy hitetlen) történészek, kutatók többsége vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel a felvetéssel, vagy ügyesen megkerüli a kérdést. Sőt, magát a kérdésfelvetését is! Pedig ennek a dolognak a tisztázása nélkül nem érthetjük igazán mit is jelent a keleti magyarság, tágabb értelemben, az elfeledett keleti magyarság fogalma. Vagy, hogy hol is kell keresnünk őket!

Azt több hazai és külföldi szerző is megemlíti, hogy nem minden magyar telepedett le, vagy vándorolt a Kárpát-medencébe. Illetve, ma már azt is tudjuk, hogy a magyarság törzseinek száma nem csupán hét volt (7 törzs, 7 vezérrel), hiszen összesen 16 (nagy valószínűség szerint magyar nyelvet beszélő) törzs vándorolt a keleti füves pusztákon (a sztyeppén)! Ha 7 magyar, és 3 muszlim kabar törzs telepedett meg a Kárpát-medencében, akkor vajon hová lett a többi 9 magyar törzs. A továbbiakban erre keresünk magyarázatot!


Előbb azonban tisztáznunk kell valamit. A kutatást ugyanis az is bonyolítja, hogy a magyarság elnevezésére mind nyugaton, mind keleten többféle nevet is használtak/használnak manapság is. A nyugati, vagy a nyugatiak által használt nevek e témánk szempontjából most nem fontosak. Ellenben a keleti (és/vagy a régi magyar) források is tudnak a következő elnevezésekről:

- madjar, madijar, madsar…
- magar, madzsagar, Macar = madzsar, 
- ΜАДИЯР, мадияр, мадьяр,
- madjar, ﺍلمجر (al-madzsar)
- a Σάβαρτοι ¢σφαλοι - szavatroi aszpalohi – szávárd (vagy szavárd) magyarok…
- Más kevésbé ismert elnevezések: pl. basdzsirt, vagy baskír. 

Ez utóbbira még visszatérünk! Közben talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a magyarokat oly módon is megkülönböztették, hogy a régi írásokban, hagyományokban szó van például fehér magyarokról és fekete magyarokról is! Törökországban pedig „Beyaz Türkler”-nek, azaz fehér törököknek tartják a magyarokat. Ez utóbbi azért is érdekes, mert sok régi írás is egybecseng ezzel, hiszen a magyarokat említve gyakran, mint türkökről tesznek említést.

Arról, hogy tulajdonképpen hány magyar törzs volt, vagy lehetett érdemes még egy megjegyzést tenni. Krenner Miklós egy 1907 október 30-án tartott tudományos ülésen mondta a következőt: „A magyarság neve, a törzsfők száma még akkor is »hetumoger«, mikor a törzsek már nyolczan vannak; a kirgiz és turkomán ma is kérdi, hét atyád kicsoda? A »negyven« a mozlim keleten különös nyomatékú elismerés és a tatárok földjén ma is él a negyven madsar (kirk madsar) szállóige.”                        (Árpád és népe. Erdélyi Múzeum, 1908.)

HÁROM MAGYARORSZÁG VAGY NÉGY MAGYARORSZÁG?

Bármennyire is hihetetlennek tűnik első látásra, a fenti címben feltett kérdés mégis jogos! Ha ugyanis megvizsgáljuk a témába vágó szakirodalmat, szinte már az elején meglepő információra bukkanhatunk. A honfoglalásról szóló írásokban például megemlítődik, hogy a Kárpát-medencébe vonuló magyarok egy része, valahol a mai Ukrajna területén (alighanem Kievtől keletre) lemaradt, és mintegy hátvédet képzett a Kárpátok hágói előtt.



                     A magyarság területei

Vannak olyan források is, amelyek egyértelműen közlik, hogy a magyarság akkor vált ketté, amikor a Kazár Birodalomban lázadás tört ki a zsidó hitre tért kazár vezetés ellen. Orosz források szerint a magyarok egyértelműen a lázadók pártjára álltak, (M. I. Artamonov: Isztorija Hazar. Leningrád, 1962.) majd a megtorlást követően szövetségre léptek ezekkel a lázadó muszlim kabar törzsekkel – legalábbis azokkal, akik a megtorlásokat követően élve maradtak közülük – és közösen elindultak nyugat felé. A magyarság többi része pedig a Kaukázusba költözött és ott alapított saját államot, királyságot. 

A magyarság kettészakadását muszlim források is megerősítik. Így például, a 10. századi al-Balkhi [Teljes neve: Abu Zayd Ahmed ibn Szahl al-Balkhi (850-934)] tudósít a magyarokról, akiket ő baskíroknak (vagy baszdzsirtoknak) nevez, azt állítván, hogy két félét is ismer belőlük, a keletieket (akiket Juliánusz barát is megtalált később Magna Hungáriában) és a Kárpátokon túl élő nyugatiakat. Isztakrí (Teljes neve: Abu Iszháq Ibráhim Ibn Muhammad al-Fáriszi al-Karkhi al-Isztakhri. Ugyancsak a 10. században tevékenykedett) és Ibn Haukal (Neve többféle változatban is ismert.) 943-973 között beutazta az egész iszlám világot, és ő is kétféle „baskír népet” különböztet meg és azt írja:

„Kétféle baszdzsird van. Az egyik szorosan az oguzok határánál lakik a [volgai] bolgárok mögött. Mondják, hogy számuk kétezer ember, kiket úgy megvédenek erdőik, hogy senki sem tud rajtuk erőt venni. A bolgárok alattvalói. A többi baszdzsird a besenyőkkel határos. Ők és a besenyők türkök és közeli szomszédjai a bizánciaknak.”

Bendefy (Benda) László, a kaukázusi magyarokról írt és a Magyar Nemzetben (2004-ben) folytatatásokban megjelent munkájában az írja: „…az a kétségtelen tény, hogy Kr. u. 890 és 1400 között három olyan terület volt Európában, ahol magyarok éltek zárt településben. Ez a három Magyarország - ha eltekintünk honfoglalóink rövid etelközi tartózkodásától a következő:

1. A mi hazánk, szentistváni Magyarország, amely ebben a korban Pannónia, Hungaria Nova, (Új Magyarország) vagy Hungaria Minor (Újabb eredetű Magyarország) néven szerepel a krónikairodalomban.

2. Hazánkhoz térbelileg közelebb esett a komai magyarok országa: Kummagyaria. Az egykorú krónikák, illetve az arab-perzsa írók gyakran emlegetik mind az ország-, mind a főváros-, mind a kummagyar nép nevét. Az országnak leggyakrabban szereplő, valamint legismertebb elnevezései: Hungaria Maior. H. Velus, H. Antiqua, Cummageria, Maieria, Mageria. (Egy bullában tévesen: Hunnavia.)

3. Tőlünk legtávolabb a baskír-magyarok éltek ural vidéki hazájukban. Itt talált reájuk 1236-ban Julianus testvér. Az ő országukat - Fr. Richardus jegyzőkönyvének szövege nyomán - Magna Ungaria néven ismeri a történelem, Rubruquis Pascatir, Poscatur, Pascaver, Pascata és Paschata, Piano da Carpino Bascart, Baschartos, Borarcos, Fr. Johanca Bascardia, Fr. Henricus jelentése pedig Baschardia néven említi.”
  
Baskíria címere
 
Magyar nyelvű Wikipédia Baskírföld címszava szerint ez a terület nem más, mint Baskíria, illetve Baskírföld, vagyis hivatalosan a Baskír Köztársaság (oroszul Республика Башкортостaн, baskír nyelven Башҡортостан Республикаһы, törökül pedig Başkurdistan). Autonóm köztársaság Oroszország európai részének keleti peremén, a Déli-Urálban, és az Oroszországi Föderáció tagja. Székhelye Ufa. Délről és délnyugatról az Orenburgi terület, nyugatról Tatárföld és Udmurtföld, északról a Permi határterület és a Szverdlovszki terület, keletről a Cseljabinszki terület határolja. Területe 143 600 km², 2002-ben népessége 4,104 millió fő volt, népsűrűsége 29 fő/km². 1919-ben alakult Baskír Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven az Oroszországi SZSZSZK-n belül, és 1992. március 25-én köztársasággá alakult át.

Ám sem a magyar, sem a török nyelvű, sőt még az ennél sokkal bővebb információkat tartalmazó orosz nyelvű Wikipédia, továbbá a Baskír Köztársaság hivatalos honlapja sem tesz említést a magyarokkal kapcsolatos történelmi összefüggésekről. (Igaz, a magyar nyelvű oldal megemlíti, hogy a csisztopoli temetőben találtak valami magyar vonatkozású síremléket, de csak ennyi! Hogy mi van azon a síron, ki nyugszik a hantok alatt, arról nem tudósít az írás! Mi, lentebb majd pótoljuk ezt a hiányosságot.)
A zöld körben Baskírföld, illetve annak fővárosa, Ufa. 
 A felfelé mutató nyillal pedig az jeleztük, 
hol van a Káma melletti Csisztopol temetője.

Az orosz nyelvű források beszámolnak róla, hogy Ahmed Ibn Fadlan (aki egyébként sokat foglalkozott munkáiban a Kazár Birodalommal) és az általunk fentebb már említett al-Balkhi, közölt elsőként információkat a baskírokról. De (már a 9. század első felében) megemlíti ennek a népnek a nevét Szallam Terdzsumán (tomács) is. Az iszlám vallás a 10.században kezdett elterjedni Baskírföldön, majd a 14. századra meghatározó vallássá vált. ez némileg érthetővé teszi, hogy a hazai történészek és kutatók miért bántak oly mostohán a magyarság baskíriai kapcsolatainak megismerésével, megismertetésével. Sőt, ehhez nyugodtan hozzá tehetjük, hogy Baskíriában ma is a legjelentősebb 67 százalék az iszlám vallásúak aránya. A 2010. január 1-jei adatok szerint a Baskír Köztársaságban 631 mecsetet használnak vallási célokra és további 220 vár felújításra, renoválásra. A baskíriai főmufti 1992 ótaNurmuhamed Nigmatullin Magafurovics.


Egy igen igen régi baskíriai mecset.

Több korábbi tanulmányunkban is hivatkoztunk már rá, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a Káma-torkolat környékén magyar vonatkozású sírkövet találtak. Ami ugye Magyarországon nem lett szenzáció, de még csak hírt sem nagyon adtak róla! Hogy miért, nem nehéz kiatlálni. A jelentős tárgyi emléknek számító leleten ugyanis arab írással jegyezték fel, hogy az elhunyt apját „Madzsar”-nak hívták. Ez egy nagyon jelentős lelet, amely több mindent is bizonyít! Először is, igazolja, hogy ezt az elnevezést a török és az arab nyelvben egyaránt használták ránk. Népnevünk arabul, az erre a nyelvre jellemző három hanggyökös arab szóﺍلمجر al-madzsar, megtalálható számos keleti forrásban, régi feljegyzésben és ezt vették át a török és az azzal rokon nyelvet beszélő népek is. Másodszor igazolja, hogy 1983-ban talált sírkő egy 1311-ben elhunyt személy muszlim volt, akit az iszlám vallás szabályai szerint temették el.

Az arab betűkkel, de nagyrészt török nyelven írt sírfelirat, amely egy Korán-idézettel kezdődik, majd dicsérettel emlékezik meg az elhunyt tulajdonságairól. Elmondja, hogy az elhunyt tudósokat nevelt, szerette a vallásos embereket, mecseteket építetett, és jótéteményeket gyakorolt. Iszmail-nak hívták, és a Madzsar Radzsab fia volt. A radzsab muszlim hónapnév, az elhunyt apját tehát erről a (hetedik muszlim) hónapról és nemzetségéről, a madzsarról nevezték el. Vagyis az elhunytnak már az apja is muszlim volt. Illetve azt is tudjuk, hogy azon a területen a 10. században kezdett terjedni az iszlám vallás.

Arról egyelőre nincs pontos értesülésünk, hogy a Volga és a Káma környékén maradt keleti magyarok mikor vették fel az iszlámot. Azt is csak találgatni lehet, hogy az 1235-36 telén azon a területen a magyarok nyomait kutató Juliánusz barát találkozhatott-e muszlim magyarokkal. Muszlimokkal találkozott, hiszen megemlíti az útjáról szóló beszámolójában, hogy egy „muzulmán pap” szolgálatába állt! A Káma-torkolat környéki Csisztopol temetőjében talált sír felirata mindenesetre cáfolja azt a korábbi hiedelmet, hogy a keleti magyarság a mongolok inváziója (az un. tatárjárás) után teljesen kipusztult volna. Hiszen több mint fél évszázaddal később az „őshazában” még éltek magyar muszlimok!

A negyedik terület, ahol a hírek szerint nagyszámú magát magyarnak valló lakosság él, illetve élt Kazakisztán. Ezzel most nem foglalkoznánk részletesebben (majd később) talán még sor kerítünk rá. Addig is, akit érdekel a téma és szán rá pár órát, megnézheti az alábbi filmeket!

Bíró András Zsolt antropológus előadása (2009)

Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén 1. rész
http://www.blip.tv/file/1691220?utm_source=player_embedded 

Bíró András: Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén – 2
http://www.blip.tv/file/1691305?utm_source=player_embedded 

Bíró András: Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén – 3
http://www.blip.tv/file/1691551?utm_source=player_embedded

MUSZLIMOK IMÁDKOZTAK A KAUKÁZUSI MAGYARBAN

Most, mindezek után, térjünk vissza ismét Bendefy (Benda) László (Kummagyaria, Budapest 1941. című) könyvéhez. Az ő általa leírtakat ugyanis számos más forrás is megerősíti. Bendefyről, avagy az általa megfogalmazott tényekről mégsem tanultunk semmit annak idején az iskolában. Ennek minden bizonnyal az lehet az oka, hogy „történészünk” a kaukázusi magyar muszlimokról értekezik. Azt nézzük el neki, hogy a muszlim szó helyett mindenütt többnyire a helytelen „mohamedán” kifejezést használja. Mi sem javítottuk, meghagytuk ezt az eredeti kifejezést, bár ismételten felhívjuk mindenki figyelmét, hogy annak használata helytelen és kerülendő!

Imádkozó muszlimok


„Igen érdekes dolgokat közöl Ibn Batuta néhány sorban a magyarbeli mohamedán istentiszteletről. Ennek hivatalos nyelve az arab volt. Egyes alkalmakkor különböző vidékektől származó hittudósok, vagy hitszónokok keresték fel a magyari mecsetet. Ilyenkor a szónok arabul beszélt, majd szavait lefordították türk (magyar) nyelvre is. Az egyes szentbeszédek között a koránolvasó ifjak csodálatos hanghordozással darálták a Korán verseit, majd elkezdtek énekelni. Kezdetben mindig arabul énekeltek és ezt al-kaulnak (a szó) nevezték. Utána perzsául és a türkök (magyarok) nyelvén is zengett az ének. Ezt nevezték al-malommának (tarka beszédnek). Az iszlám és az arab kereskedők fokozatos terjedésével bizonyára az arab nyelv is jelentősen teret hódított Magyarban.”

Számos forrás megemlíti, hogy a Kárpát-medencei magyarok kapcsolatot tartottak a keleten maradottakkal. Például Harmatta János szerint (A Volgától a Dunáig. A honfoglaló magyarság történeti útja. 2000.) a magyarság a Kazár Birodalomból való távozás után még évszázadokon át megőrizte a „kelethez” fűződő jó kapcsolatait. Dr. Kiszely István pedig azt írja: „Bíborbanszületett VII. Konstantin császár is megemlíti, hogy Tormás herceg, Árpád fejedelem dédunokája mesélte neki, hogy »küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket«. Ugyancsak Harmatta János (fentebb már idézett) előadásából tudjuk, hogy a honfoglalást követően először egy Ottó nevű szerzetes kereste és találta meg a Kaukázus környékén még „hátra maradt” magyarokat.

A MAGYARI „HÉT MECSET”

Kövessük továbbra is Bendefy (Benda) Lászlót, aki munkamódszeréről megjegyzi: „összegyűjtöttem mindazt, amit Ibn Batuta a kumamenti »türköktől« mond. Lehetőség szerint követem a fordítás hű szövegét, mert alig-alig merül fel a további magyarázatok szükségessége.”

Az iszlám kumamenti térfoglalásának néhány emlékéről kell még egy-két szót szólnunk. Köppen (orosz birod. tanácsos, akadémikus, 1829 augusztusában járta be Magyar romjait) kiadatlan naplójának Baer által közölt részében olvassuk, hogy "a Kuma mentén több faluban a házak falában látható mázas téglákat mind Madzsariból hozták - hol az úgynevezett, de már elpusztult - hét mecsethez tartoztak."


A kaukázusi magyar királyság központja: 
a Kuma-parti Magyar.

Az orosz tartományok legelső földrajzi leírása, az első orosz térkép magyarázó szövege, azt közli, hogy Magyarnak hét mecsetje abban az időben még épségben megvolt, bár a várost nem lakták. Magyar város neve nem is szerepel a térképen. A magyarázó szöveg azonban szó szerint ezt mondja: "A Kuma baloldalán hét mecset van, (egykori földje) a madzsaroknak, vagy Madzsar város lakósainak. Hogy a mecseteket használták is volna a XVIII. században, azt nem mondja a leírás, de mivel elhordásuk előtt hirtelen összerogytak, valószínű, hogy a város pusztulása után a mecsetekkel sem törődött senki."

Miechovius Mátyás lengyel történetíró (XV. század) a város pusztulásával kapcsolatban szintén említést tesz a mecsetekrőI; "Is (Timurlenk) multa hello feliciter gessit, et Ciuitatem magnam in terra Czahaidi, idest; Tartarorum Zauolhensium, nomine Cumumedezar (Cumumadzar) expugnando desertauit, stant domus illius ciuitatis muratae vacuae, et Ecclesiae olim Gothorum (Palouciorum) trecentae in ritum Mahometicum et Mesquitas absaue habitatoribus redactae. In Castro illius Civitatis fit sepultura Imperatorum Zauolhensium."

Természetesen félreértésen alapszik a 300 mecset említése, de aki ezt az adatot közölte Miechoviusszal, ill. akiktől ez az adat származik, az feltétlenül látta Magyar városát természetben is, és a rengeteg sok kulát (őrtorony) nézte az illető minareteknek. Tévedése ellenére is három jelentős és hiteles adatot közöl a fenti idézet, éspedig azt, hogy Magyar igen nagy város volt, hogy több mecsetje is volt és hogy Timurlenk seregei pusztították el…

Ibn Batutának említett nagy művében több apróságot is találunk a kumai magyarság hétköznapi életére vonatkozóan. Az érdemes arab az utazóknak ahhoz a fajtájához tartozik, amelyiket a világon minden érdekel. És melegében fel is jegyzi úgy, ahogy látta, vagy hallotta a dolgokat. Elbeszélésének frissességében, vázolt képeinek változatosságában sok a rokon vonás Herodótosz írásaival.

Mindezek után aligha meglepő, ha azt mondjuk: nyelvészeinkre, történészeinkre, kutatóinkra, akadémikusainkra ugyancsak sok feladat vár a magyar történelem fentebb felvázolt tényeinek megerősítése, avagy megcáfolása érdekében. 

A 21. században ugyanis teljes képtelenség, hogy a technika, a modern tudás birtokában, egy nép történelmében ennyi kérdőjel, megválaszolatlan, tisztázatlan kérdés legyen. Íme, mi a magunk részéről megtettük, amit lehet! Rajta, tessék folytatni!



© EBUBEKIR D. FERENCI – Isztambul 2010/1431

  • 0

World Refugee Day


         Menekültek világnapja - június 20.

Az Afrikai Egységszervezet (ma: Afrikai Unió) indítványára 1975. június 20. óta minden évben megtartották az afrikai menekültek napját, arra emlékezve, hogy 1974. június 20-án életbe lépett az egységszervezet vezetőinek megállapodása. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott 2000. december 4-én az ENSZ közgyűlése, amikor az 55/76-os számú határozatával ezt a napot a Menekültek Világnapjává nyilvánítja. 2001 óta minden évben ezen a napon a hányatott sorsú, hontalan maradt, menekültekre emlékezünk.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 1951 óta foglalkozik háború, etnikai, vallási feszültségek vagy gazdasági okok miatt szülőföldjük elhagyására kényszerült emberek és népcsoportok ügyével. Az utóbbi öt és fél évtizedben a Menekültügyi Főbiztosság világszerte több mint 50 millió menekültnek segített újrakezdeni az életet, védelmet nyújt nekik, amelyből erőt meríthetnek a jövőhöz. 

Tevékenységéért a szervezet 1954-ben és 1981-ben megkapta a Nobel-békedíjat. A szervezet Magyarországon 1989-ben nyitotta meg irodáját. Az UNHCR adatai szerint 2003 után visszaesett a fejlett ipari országokban regisztrált menedékkérők száma, míg 2007 után stabilan emelkedni kezdett. A világon Európa a legnépszerűbb célpont a menekültstátuszt kérők körében.

  • 0

A szülőföldön maradás joga, mint emberi jog



Morvai Krisztina EP képviselő sajtóközleménye

Egyre több magyar ember hagyja el hazáját szinte gazdasági menekültként, mivel Magyarországon nem talál munkalehetőséget, illetve tisztességes munkából nem tud megélni. A „munkaerő szabad áramlása” az Európai Unió ünnepelt alapelve, így alapvető jogként kezelik a migrációhoz, a szülőhazából való elvándorláshoz való jogot, s semmiféle problémát nem látnak abban, hogy a nyomorúságos helyzetbe juttatott tagállamok polgárai otthonuktól, családjuktól, közösségeiktől távol kénytelenek szerencsét próbálni, hasonlóan a harmadik világbeli helyzethez.  Sok jel mutat arra, hogy a külföldi munkavállalás – szemben számos politikus meggyőződésével – gyakran nem valódi szabad döntés s nem „érdekes kaland”, átmeneti hasznos tapasztalatszerzés. 

Emberi jogokkal foglalkozó jogászként és politikusként úgy gondolom, hogy alapvető jogként kellene definiálni az embereknek a szülőföldjükön, illetve hazájukban való boldogulásának jogát. Ez az államok számára, mint minden alapvető jog kötelezettséget keletkeztetne, mégpedig arra, hogy a gazdasággal, a költségvetéssel, a munkahelyteremtéssel, s az emberek alapvető szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódó minden más kérdéskörrel összefüggésben e szempont figyelembevételével alakítsák stratégiáikat, hozzák meg döntéseiket. Az állam nem kalkulálhat úgy, hogy "nem baj, ha nincs munka és nincs megélhetés Magyarországon, a munkaerő szabad áramlására és az egységes piacra is tekintettel az emberek úgyis elmehetnek külföldre." Ez a szemléletmód egyébként tökéletesen tükrözi azt a szélsőséges liberális, teljesen individualista emberképet, amelyben az atomizált, mindenkitől független egyén nem tartozik közösséghez, nem tartozik nemzethez, nem ragaszkodik nyelvéhez, múltjához, hagyományaihoz, hanem egyik napról a másikra – a „piac igényeinek megfelelően” – képes a világ más pontján új életet kezdeni, gyökereit könnyedén feltépve, rokoni és más emberi kapcsolatait megszakítva vagy meglazítva.

Képviselőként úgy gondolom, hogy politikai és jogi álláspontomat valódi emberek valódi élethelyzeteit megismerve tudom kialakítani, s az ő valós igényeik képviselete a feladatom. Ezért döntöttem úgy, hogy kutatást kezdek a Magyarországról gazdasági okokból külföldre távozott emberek élethelyzetének jobb megismerésére.  A kutatás ún. „kvalitatív jellegű”, tehát statisztikai értelemben nem lesz reprezentatív, de reményeim szerint reális képet fog adni a külföldön –gazdasági, illetve egzisztenciális kényszer alapján - munkát vállaló magyarok helyzetéről. 

A kutatás eredményeit - s az az alapján készitendő dokumentumfilmet - mind a magyar döntéshozóknak, mind az Európai Parlamentnek be szeretném majd mutatni.

Kérem a nyilvánosságot s a sajtót, hogy e levelemet s az alábbi kérdéssort tegyék hozzáférhetővé minél több külföldön élő magyar számára, akiket pedig arra kérek, hogy a kérdések megválaszolásával, tapasztalataik megosztásával segítsék munkámat.
Célom a jelenségek feltárása, így a személyes adatokat természetesen hivatásbeli titokként kezelem, azok nem kerülnek nyilvánosságra. 

Előre is hálásan köszönöm a segítséget, az együttműködést.

Kérdőív gazdasági (megélhetési) okokból külföldre távozott magyarok tapasztalatainak felmérésére

1. Kérem, röviden mutatkozzon be:
hány éves,
férfi vagy nő,
milyen iskolai végzettsége és szakképzettsége van,
hol élt Magyarországon és melyik külföldi országba költözött, mikor?
Milyen a családi helyzete, s ezt hogyan érintette a külföldre költözés?
(Családja részben vagy teljesen Önnel költözött-e, s akár a közös kiköltözés akár a kényszerű szétválás hogyan érintette a családja helyzetét, ideértve a tágabb családot, például idősebb szülőket is?)
Miért döntött úgy, hogy magyar emberként hosszabb időre külföldre megy?
Milyen anyagi, jövedelmi, munkahelyi, „megbecsültségbeli”, egzisztenciális, és egyéb viszonyok között élt Magyarországon?
Mi volt a három legfőbb oka annak, hogy külföldre ment (fontossági sorrendben)?

2. Átmeneti időszakra vagy véglegesen akart külföldre költözni?
Hogyan változott ez az elképzelése a kint töltött idő során?

3. Milyen körülmények között él(t) külföldön a munka világát tekintve, azaz milyenek voltak a jövedelmi és megélhetési viszonyai, milyenek voltak a munkahelyi körülmények, jogfosztottnak vagy jogilag védettnek érezte-e magát a munkahelyen, milyen munkakörülmények között dolgozott?
Anyagilag megtalálta-e a számítását? 
Hasonlítsa össze ezeket a tényezőket a magyarországi helyzetével!
Több, vagy kevesebb örömöt jelentett-e a munka külföldön, mint Magyarországon?
Miért?

4. Összességében hogyan alakította az életét a külföldre távozás?
Kérem, írja le részletesen, hogyan alakult élete a munka világában, a családi viszonyaiban, barátságaiban, illetve minden egyéb, Önnek fontos körülmény tekintetében?
Mi az, ami hiányzik Önnek Magyarországból?
Kérem, írja le, mit kellene tudnia vagy tennie a magyar, illetve az európai uniós politikusoknak annak érdekében, hogy magyar emberek ne hagyják el tömegesen Magyarországot.
Amennyiben viszont úgy gondolja, hogy ez utóbbit nem szükséges célul tűzni a politikának, azt is írja és indokolja meg.

Kérem, hogy válaszait, levelét juttassa el a következő e-mail címre: krisztina.morvai@europarl.europa.eu
Köszönöm szépen a kutatáshoz nyújtott segítséget.
Dr. Morvai Krisztina jogász, EP képviselő



  • 0

Hogyan tudósított a korabeli nyugati sajtó?


A MOHÁCSI CSATÁRÓL SZÓLÓ EGYKORÚ ÚJSÁGLAPOK
          Török miniatúra a mohácsi csatáról. 
(http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/cd5m/kepek/tortenelem/to012cse101.jpg)


Ma már egyre világosabban látszik, hogy sok történelmi esemény nem úgy zajlott le, mint ahogy azt nekünk korábban az iskolában tanították. Ezt látszik igazolni az alábbi forrásközlemény is, amit ráadásul még csak nem is ma tettek először közzé, hanem 1876-ban (Magyar Könyvszemle, 1. évf. 1. szám. Budapest) Ebből kiderül, hogy közvetlenül az események után a nyugati sajtó már beszámolt róla, hogy miként zajlott a csata, és a szemtanuk beszámolója alapján az is nyilvánvaló, hogy a mohácsi mezőn történtek megítélése koránt sem volt olyan egyértelmű, mint azt később velünk próbálták elhitetni. Fraknói Vilmos közleménye fontos forrás, éppen ezért nem javítottuk a mai helyesírásnak megfelelően. Meghagytuk az eredeti szöveget, úgy ahogyan azt a 19. században írták… Ezt leszámítva, akár egy mai (modern eszközökkel létrehozott) tudósítás is lehetne…
(A képek máshonnan származó illusztrációk!)

A MOHÁCSI CSATÁRÓL SZÓLÓ EGYKORÚ ÚJSÁGLAPOK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRÁBAN.
Közli: Fraknói Vilmos.

A könyvnyomtatás feltalálása után alig múlt el néhány évtized, már is a sajtót az emberek újságvágyának kielégítésére kezdették felhasználni.

A XV. század végső évtizedeiben, különösen déli Németországban, sűrüen jelentek meg az újságlapok, melyek rendszerint „Newe Zeyttung” czím alatt a nevezetesebb európai eseményeknek hírét szétvitték. Főleg Amerika felfedezése, az olaszországi hadjáratok és a török háborúk nyújtották az anyagot.

Természetes, hogy a mohácsi csata nagy mértékben foglalkoztatta egész Európát, különösen a szomszéd Németországot. És nem meglepő, hogy a Nemzeti Múzeum könyvtárában öt különböző újságlapot találunk, melyek a mohácsi gyásznap részleteit beszélik el. A nyomtatási hely egyiken sincs kitéve. Valószinű, hogy az augsburgi és nürnbergi sajtók termékei.

I. A megjelenés időrendjét tekintve kétségkivűl legelső azon, két kis negyedrétű levélből álló, röp-irat, melynek czíme:

[9„New Zeyttung wie der Turckischen Keyser mit dem König von Vngern dye schlacht gethan hat, auff den tag Johannis enthauptung. Im Jar MDXXVI.”

Minden oda mutat, hogy néhány nappal a csata után iratott, azon kósza hírek alapján, melyeket a megmenekűlt német harczosok hoztak magukkal és terjesztettek Németországban.,
E szerint a csata augusztus 29-én reggeli három és négy óra között vette kezdetét. Mohács városa mellett, a Krassó patak mentében elterülő sikságon. A török császárt „Polthan Zemelien” néven nevezi. Elbeszéli, hogy serege négy hadosztályból állott. Hármat basák vezéreltek, és összesen 110,000 emberből állott. A negyedik a szultán személyes vezérlete alatt állott, de száma – úgymond – oly nagy volt, hogy azt Istenen kivűl senki sem határozhatná meg. A csata lefolyásáról semmit sem tud. A csata áldozatairól szólva, kiemeli, hogy úgyszólván az egész nemesség ki van írtva. Azután felsorolja a kiválóbbakat. A nevek többnyire el vannak ferdítve. Többre alig lehet ráismerni; p. o. Johannes Colari, „Herr Osai.» Drágffyt Drack-nak, Erdődi Erdmandi-nak, Sárkányt Serckym-nek írja. Az elesettek között olyanokat is említ, kikről tudjuk, hogy szerencsésen megmenekültek, mint Batthyányi Ferencz bánt. Ellenben a menekültek közé olyanokat is soroz, kik a csatatéren találtak sirjokat. Igy beszéli, hogy Szapolyay György súlyosan megsebesült ugyan, de egy kis fekete lovon Battára jutott el; az esztergomi érsek is megszabadult kis lovon, a melyről érdekesnek találja megjegyezni, hogy csak egy füle volt.

A király sorsáról, az újságlap irójának még nem volt tudomása. „Hová lett a királyi felség, azt nem tudom.”

A rövid közleményt azzal fejezi be, hogy a csatában nagyszámú magyarok, csehek, németek, lengyelek vesztek el, kiknek számát csak Isten tudná megmondani. és a rémület hatása alatt felkiált: „Got sey uns gnedig. Amen.”

II. Nagyobb hitelesség igényeivel lép fel a második nyomtatvány:

„Newe Zeyttung wie die Schlacht in Vngern mit dem Tüerkischen Keyser ergangen: Hat einer von Wienn so dabey gewest, herauff gen Otingen geschriben. Auch volget hernach des Bluthundts der sich nent ein Türckischen Keyser, gethattn, so er und die seinen, nach eroberung der Schlacht [10auf den XXVIII. tag Augusti nechst vergangen, geschehen, an unsern mitbruedern der Vngerischen Landschafften ganz unmenschlich getriben hat und noch teglicht thut. M. D. XXVI. ” Czímképpel, mely török lovast ábrázol. Négy kis 4-edrétű levél. 1526. szeptember 30-án bocsáttatott közre.
Az első rész egy szemtanu elbeszélése. Tolnán csatlakozott a királyi táborhoz. Itt alig 4000 gyalogot talált egybegyűlve. A németek a faluban voltak elszállásolva; de szüntelenűl rettegniök kellett attól, hogy a magyarok éjnek idején felgyújtják a házakat.
E közben számos magyar, lengyel és szláv hadak gyülekeztek; mire a tábor Battára helyeztetett át. Itt több napig időztek, anélkül, hogy a fővezérlet iránt intézkedés történt volna. A seregben semmi fegyelem nem uralkodott. A magyarok között gyakran komoly viszályok támadtak, melyek azzal végződtek, hogy egymást agyonverték és lelőtték. Végre Tomori Pál és Szapolyay György neveztettek ki a sereg főparancsnokaivá. Midőn Mohácsra érkeztek, 500 kocsiból szekérvárat állítottak össze. A sereg száma mintegy 30,000-re szaporodott. Ekkor tanácsot tartottak és elhatározták, hogy a törökkel megütköznek.
„De – úgymond – a gyermek is felismerhette volna, hogy némely magyarok a királyt el akarják árulni. Emellett a fővezérlet ügyetlen volt, nem tartottak sem hadi szemlét, sem gyakorlatokat.” A király semmit sem tudott az ellenség felől. Nem volt pénze, hogy kémeket tarthasson. De az urak talán nem is akarták, hogy kellően értesűlve legyen, mert sokan titkon a törökkel tartottak. A táborban általánosan el volt terjedve, hogy a szultán hét vékával pénzt adott bizonyos magyar uraknak, oly czélból, hogy őt Magyarország elfoglalásában segítsék; és hogy a szultán Lajosnak levélben megirta, hogy maradjon veszteg, mert ő megvásárolta az országot, és most eljött azt birtokába venni.
Augusztus 29-én az ellenség már csak félmértföldnyire állott. útjában minden felégetett. Gyakran 9–10 lángba borított falu tüze világította be az éjszakát.
A magyarok korán reggel kezdették meg a készületet a csatára. Nyolcz órakor vonultak ki a táborból, amikor a törököket megpillantották. Ekkor megkezdődött a magyar ágyúkból a tüzelés és a csatározás. Ez így tartott délutáni 4 óráig. A törökök ezen időig egy ágyúlövést sem tettek. A mondott órában indúlt meg a tulajdonképeni csata [11a derék hadak között. A törökök visszavonultak egy árokig, melyben 300 ágyújok volt elrejtve, és ezekből, midőn a magyarok közvetlen közelbe jutottak, öldöklő tüzelést kezdettek. Ez egy óráig tartott. Végre Tomori hadosztálya futásban keresett menekülést; e példát követték a többi hadosztályok is.
Azután leirja a nyomort és zavart, mely Magyarországban uralkodik. A magyarok a törökökkel versenyt rabolnak és gyilkolnak. A levélirónak elvették lovát, és mindenből kifosztották. A magyar asszonyok a kutaknál az italt is megtagadták tőlük, úgy hogy majdnem éhen haltak, míg német földre értek.
Hová lett a király, azt senki sem tudja. A levéliró azt hiszi, hogy a magyarok megölték és tetemét elrejtették, mert a török nem tudta megtalálni.
A második részben foglalt közlemény Pest és Buda bevételét Szulejmán által nem szeptember 10-re, mint más kútforrások, hanem 8-ra teszi. Továbbá míg az eddig ismert kútforrások szerint Buda lakosai a vár kulcsait Földvárra küldötték a győző elé, és ellenállás nélkül nyitották meg kapuikat: az újságlap ellenállásról és ostromról szól.
E szerint a török Pest városát egy órai küzdelem után hatalmába ejtette, lángba borította és összes lakóit megölte. Azután Budát kezdette vívni, a mely, bár lakóinak többsége elmenekült, három óráig állott ellen. Midőn végre a török benyomúlt, a lakosokat nem- és korkülönbség nélkül kardélre hányta.
A zsidó városnegyed, melyet külön fal vett körül, még ekkor sem hagyott fel az ellenállással; a zsidók oly kitartással harczoltak, hogy az ostrom harmadfélezer töröknek életébe került. Végre a törökök ágyúikat hozatták elő és összelövették a kapukat. Itt is iszonyú vérontást követtek el. Negyedfélezer zsidó közül alig huszan szabadultak meg.
Míg ezek a fővárosban történtek, egy basa Pécs ellen küldetett. A lakosok elébe küldötték a város kulcsait és kiméletért esedeztek. Az bántatlanságot igért nekik, bevonult a városba és két napig békésen tartózkodott ott. Harmad napra az összes lakosokat a város piaczára hívta egybe, azon ürügy alatt, hogy valamit közölni akar velök. Midőn azonban együtt voltak, mind felkonczoltatta őket.
Visszatérve a mohácsi csatára a közlemény elbeszéli, hogy Szulejmán a foglyok közűl hármat maga elé hivatott, és őket a csatatérre vezettette, hogy a halottak között Lajos királynak és a kiválóbb uraknak [12 tetemeit felkeressék. Midőn Tomori Pálnak tetemét kijelelték, a basa ki őket vezette, annak fejét levágatta és a szultánnak bemutatta. Miután a királyt a halottak között nem találták, a szultán a foglyokhoz vitette őket; de itt is hiába keresték. Ezen foglyok közűl a szultán 1000-et lefejeztetett.
Ellenben a három magyar urat szolgálataik jutalmául pénzzel, posztó- és bársonyszövettel megajándékozván, 400 lovas kiséretében Budára küldötte.
Ezután feljegyzi azon Magyarországban és Ausztriában elterjedt hírt, mely szerint a pápa és Velencze volnának okai a török hadjáratnak, mert a törökök között olaszok is találtatnak.
A közlemény végén a mohácsi csatában elesett előkelő magyarok, csehek és lengyelek rövid névsora áll; élükön már ott találjuk a királyt. Az elesettek számát 15,000-re teszi.
Ezt egy fohász zárja be, hogy Isten a török veszélytől szabadítsa meg a kereszténységet.
III. IV. Az imént ismertetett újságlapnak két része külön lenyomatokban is kiadatott.
A Bécsből kelt levél ugyanazon czímképpel van ellátva mint a fennebbi kiadvány. A második közlemény czímlapján egy lángba borított vár látható, előtte szekérvárral. Az előbbi változatlan lenyomat. Az utóbbi csak egy mondattal van bővítve, mely azt mondja, hogy közhiedelem szerint a török hadsereg 200,000 emberből áll.
V. Egy ötödik újságlap 1526. novemberben látott napvilágot. Czíme:
„Newe zeyttung, wie es mit der schlacht zwüschen dem Künig von Vngern, und dem Türckischen Keysser ergangen. Item, Wie der Künig von Hungern umb ist kommen. Item, Wie der Türck die statt Ofen erobert Vnnd wie Graff Christoffel Kriechisch Weyssenburg wider ingenommen hat. Item auch, Wie Ferdinandus das Küniglich schwert aus Behem empfangen hatt. Vff Symon und Jude abendt. Anno XVC.XXVI.”
Kis negyedrétű négy levél.
Ezen ujságlap azzal kezdi elbeszélését, hogy midőn Lajos király Mohács mezején táborozott, az ütközet napján Szulejmán hirnököt küldött hozzá; értesítette, hogy alattvalói elárulták, és felszólította, hogy [13 várjon a következő napig, a mikor személyesen jő a magyar táborba és mindenekről fel fogja világosítani. Azonban a magyarok[1] kinyilatkoztatták, hogy ha a király az ütközetet elhalasztja, őt és a németeket mind felkonczolják.
A mohácsi csatába vonuló török sereg. 
Középen Szulejmán szultán.

Ekként kényszerítve látta magát az ütközetbe bocsátkozni. A magyarok és németek nagy erővel rohantak a törökökre, ezeket a szekérvárba szorították, majd innen is kiverték. Végre elértek egy a törökök által készített árokhoz, melyben mintegy 400 ágyú volt el helyezve. Ezekből háromszor egymásután adtak tüzet a magyarokra, kik közűl sokan elestek, a többi futásban keresett menekülést.[2]
A király szintén az utóbbiak között volt. Kisérői egy mocsáron vezették keresztül. De nehéz lova, a király súlyos fegyverzete által is nyomva, sülyedni kezdett, majd felágaskodva a királylyal együtt a mocsárba visszaesett. Itt találta meg egy „Ceterus” nevű magyar úr.[3] Ferdinánd főherczeg szent István templomában fényes gyász istentiszteletet tartatott.
A törökök szeptember 8-án vették be Budát. A német lakosokat bántatlanul hagyták. De a magyarokat, a hétéven alóli gyermekeket kivéve, mind levágatták.
A vár őrsége két rohamot vert vissza, és csak miután a szultán szabad elvonulást biztosított, nyitotta meg a kapukat.
A szultán a zsidókhoz kérdést intézett: vajjon Budán akarnak-e maradni, vagy vele menni? Mindnyájan Budán óhajtottak maradni. Mindazáltal a szultán az öregeket – többet negyedfélezernél – felkonczoltatta, a többieket fogságba hurczolta.
A szultán ezután a várat, a királyi palotát és istállókat felgyújtatta. Az értékes ingóságokat 1400 tevén és hajókon Konstantinápolyba szállíttatta.
A törökök végre mindannyian kivonultak; egy sem maradt az országban.
A magyar koronát „a vajda”, Szapolyay János ragadta magához, a ki úgy nyilatkozott, hogy a ki arra vágyódik, ám vegye el fegyver hatalmával. A királyné kezének elnyeréseért is tett lépéseket, és azzal fenyegetődzék, hogy ha tagadó választ kap, erőszakkal fogja őt magához ragadni. De Ferdinánd főherczeg ezt nem fogja tűrni, és már is kiindúlt, hogy őt Bécsbe hozza.
[14 Az újságlap szerkesztője a sok gyászos hír mellett egy örvendetes eseményt is kivánt olvasóinak jelenteni. Minthogy pedig a való tények körében azt hiába kereste, nem habozott egy olyat költeni. A mit Nándorfehérvár visszaszerzéséről ir, elejétől végig költemény.
E szerint Frangepán Kristóf értesült volna, hogy a nándorfehérvári parancsnok rablókalandra kiindúlt, útját állotta és elfogta. Ez ajánlatot tett neki, hogy ha életét megkiméli, kezeibe juttatja Nándorfehérvárt. Frangepán elfogadta az ajánlatot. Ekkor a basa a magyar katonák egy részét török ruhába öltöztette, míg a másik résznek kezeit hátrakötötte; mire amazok ezeket, mintha foglyok volnának, maguk előtt hajtották. Igy elértek a vár alá, melynek kapuit gyanutlanul megnyitották előttük. Mire a bentalált törököket felkonczolták és a várat megszállották.
Ezen előadás világosan mutatja, mily ovatossággal kell az ily újságlapokat használni. Tartalmuknak túlnyomó része alaptalan, kósza hírekből áll. De sok igaz részletet[4] és jellemző vonásokat is tartalmaznak. És minden esetre érdekes látnunk, mikép értesült az eseményekről az egykorú közönség. Végre ezen újságlapok, mint bibliographiai ritkaságok is különös figyelmet érdemelnek.

[1] „Die Vngern und Hessyrer” (huszárok).
[2] Ehez azon naiv észrevételt csatolja, hogy a lőpor meg volt mérgezve!
[3] Kétségkivül a morva Csettricz királyi kamarással téveszti össze.
[4] Így például a mit az V. számú újságlap a budai zsidókról ír, bár mennyire valószínűtlennek látszik, megerősítést nyer Szulejmán hadjáratának török naplójából, melyben szeptember 22-re fel van jegyezve, hogy a budai zsidók száműzetnek és hajókra szállíttatnak. (Német forditása Hammernél. Geschichte des Osmanischen Reiches. II. 643. l.)
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00001/0003-5.html

forrás: ISZLÁM TÖRTÉNELEM 

szerző: ED Ferenci

Író-újságíró, történész-kutató vagyok. Fáradhatatlanul kutatom a múltat, benne a magyarság és a török népek történetét, kapcsolatát...


 

Copyright © / Rock Meetings

Template by : Urang-kurai / powered by :blogger